Még öt trendkívüli idézet

Húsvét van, és ilyenkor sokaknál „nyusszog a nyúl” valami kedveset. Ezen okból adok át még ötöt a kedvenc rendhagyó idézeteimből.

1. „Ha elveszítem a fejem, tudni akarom, pontosan mennyire veszítem is el.” (Laurell K. Hamilton: Anita Blake, vámpírvadász)

Igényel talán egy rövid magyarázatot, miért választom épp ezt az idézetet. Nos, a jelenetben, amelybe ágyazódik, Anita épp besétál egy szórakozóhelyre, mely tele van matt részeg emberekkel, akiknek nem sok hibádzik ahhoz, hogy az asztal alatt kössenek ki alkohol-túladagolásban, mindezt a „szórakozás” jegyében. Ebből a nézőpontból közelítve, talán magáért beszél az idézet, számomra azonban ennél kissé többet is jelent. Minden kétséget kizáróan jó dolog a felszabadult, önfeledt szórakozás, élet. Nem megkerülhető az a tény azonban, hogy van tegnapunk és lesz holnapunk, így a tetteinknek következményei vannak, bármely érzelem bármilyen hőfoka vezérelje is azokat, így aztán nem árt egy minimális kontrollt a lehetőségekhez mérten magunknál tartani: tudni, mennyire veszítjük is el a fejünket.

2. „Ezen a hídon majd átmegyünk, ha odaértünk.” (Csillagkapu, 1997-2007)

Ha már jelen és jövő, azt hiszem, ez a mondás törekszik optimalizálni a koncentráció megoszlását. Bár nem árt észben tartani, hogy lesz holnapunk, mégsem érdemes túlaggódni ezt a tényt, és ezáltal lemaradni a jelenről, erre figyelmeztet gyerekkorom kedvenc sorozatának bölcs örege, Bra’tac mester (Tony Amendola).

3. „Vagyok aki vagyok, mert kell egy ilyen is.” (Mennyei királyság, 2005)

A múlt-jelen-jövő helyes kezelése mellett igen fontos önmagunk elfogadása is. Ennek egy igen szép példája Reynald (Brendan Gleeson) mondata, amely azért üt különösen nagyot, mert ő pont nem az a karakter, akinek bárki javasolná az önelfogadást, hiszen minden további nélkül állítható, hogy a film egyik közel legaljasabb, legrosszindulatúbb karaktere. Mégis, borzasztó fontos erre emlékeznünk, hogy olyanok vagyunk, amilyenek, mert úgy van szükség ránk, ahogy vagyunk, és abból kell kihozni a maximumot, amilyen lehetőségeink vannak.

4. „Azt a szerelmet fogadjuk el, amelyről úgy gondoljuk, hogy megérdemeljük.” (Egy különc srác feljegyzései, 2012)

Ez a válasz arra, miért maradnak benne emberek néha olyan kapcsolatokban, amelyekről a vak is – még a benne élő is – látja, hogy méltatlanok az adott személyhez. Benne maradnak, mert úgy érzik, hogy nem méltók jobbra, örülhetnek, hogy azt kapják egyáltalán, amit, még ha a szívük mélyén jól tudják is, hogy adott esetben senki sem érdemel olyan bánásmódot, amilyenben ők részesülnek. Épp ezért nem árt néha hangsúlyozni a fentiket, hiszen az ember csak azzal dolgozhat, azon változtathat, amiről tud.

5. „Ha kell valami az életben, tegyél érte.” (Út a vadonba, 2007)

Ebben a filmben akad még egy pár mondat, amely ugyanilyen jól kiragadható és idézhető lenne, mégis ennél maradnék, egyszerűségénél és fontosságánál fogva, hiszen milyen gyakran megesik az, hogy valaki bele sem vág abba, hogy megvalósítsa azt, amit igazán akar, vagy feladja félúton, mondván ez neki úgy sem sikerülhet.

 

Szerző

SzÁgi

Szerkesztő

“Ha az elme gondolatokra éhes, legyenek éles fogai” – mondja Volys a sárkány a Bamarre hercegnőiben.

Korábbi cikkek

• Film2021-12-0410 vidám film déli depresszió ellen
• Akciófilm2021-08-24Lőpor turmix (2021)
• Évadértékelő2021-08-08Lucifer az Újvilágban – 5. évad kritika
• Dráma sorozat2021-06-10Lucifer 1. évad – évadértékelő