Bevallom, ez az epizód nem tetszett annyira, mint az utóbbi pár hét termékei – aztán persze lehet, hogy bennem van a hiba.
Arizona úgy dönt, beszámol Jacksonnak April terhességéről – közvetlen azelőtt, hogy erre April is rászánná magát –, amivel hatalmas galibát kavar. Meredith kénytelen választ adni újdonsült udvarlójának, ám alighogy ezt megteszi, behívják egy tripla transzplantációra, így ott áll előtte egy tizenhét órás műtét, hogy eldöntse, valóban el akar-e menni randizni. Maggie óhatatlanul is kivételezik DeLucával, ami kényelmetlenül érinti a férfit. Hunt és Riggs összeszólalkozik egy traumás beteg miatt, ami rányomja a bélyegét Owen és Amelia kapcsolatára.
Bár nem is voltam a legmegfelelőbb hangulatban, amikor megnéztem az epizódot, azt hiszem, az, hogy nem igazán lopta be magát a szívembe, részben annak is köszönhető, hogy a héten nem igazán foglalkoztunk a betegekkel, azok csak katalizátorként szolgáltak. A traumás betegnek egyetlen sora sem volt, sorsát maximum a hozzátartozókon keresztül ismertük meg, viszont nem igazán tudtam hová tenni, hogy a beteg sorsa milyen szinten is befolyásolta az orvosok sorsát, azt leszámítva, hogy indokot adott arra, hogy Owen és Riggs összevesszen (ami után Owen megint elindult a lejtőn). A másik beteg, egy tripla transzplantációra szorulú kamasz, ugyan kapott egy aranyos jelenetet Alexszel, a sztorija végül nem lett se kibontva, se igazán lezárva.
Meredith-szel már nagyon régóta nem tudok szimpatizálni, de most azért valamilyen szinten képes voltam átérezni a dilemmáját – bár már kezd kicsit sok lenni, hogy a harmadik epizód óta megy ez a „randizzunk, ne randizzunk?”-történetszál. Ettől függetlenül azonban tetszett a pasi hozzáállása, és aranyos volt az utolsó jelenetük a kocsiban – arról nem is beszélve, hogy nagy előny, hogy a pasi átérzi Meredith problémáját, már ami a munkát illeti – ugyanis van egy olyan érzésem, hogy arról még fogalma sincs, hogy Meredith özvegy, három gyerekkel.
Arizona történetét nem igazán tudom hová tenni – mivel egyfelől szeretnék neki igazat adni April és Jackson esetében, főleg azért, mert April hozzáállása továbbra is rettenetesen irritál. Másfelől persze megértem, hogy miként hibázott, ugyanakkor viszont túlzásnak érzem, hogy mindenki ellene volt ebben a kérdésben, már csak azért is, mert a viselkedésével April a saját és gyermeke egészségét kockáztatja. Technikai szempontból viszont megértem, hogy miért volt szükség erre a törésre – indokot kell adni Arizonának, hogy ideiglenesen elhagyhassa a kórházat, hiszen az őt alakító színésznő nemsokára lebabázik.
Kicsit továbbvíve ezt a vonalat, most az egyszer egyvalamiben igazat kell adnom Aprilnek: hiába Jackson a gyerek apja, ez az ő teste, és ex-férje nem kötelezheti arra – igazából még csak nem is lenne szabad rá utalnia –, hogy elvetesse a gyereket (bár azért abban is volt valami, amit Jackson mondott, hogy April direkt várt ilyen sokáig, hogy már ne is élhessen ez az opció). Ettől függetlenül továbbra is haragszom Aprilre, a már múlt héten is emlegetett dolgok miatt: orvos létére, annak ellenére, hogy már volt egy súlyos genetikai problémával küzdő gyereke, nem hajlandó kivizsgáltatni magát, ami nem csak felelőtlen, de önző dolog is.
A prímet számomra azonban egyértelműen DeLuca vitte – a srácnak meg lett volna rá a lehetősége, hogy kihasználja a Maggie-vel való kapcsolatát, hogy soron kívül bejusson egy ritka műtétre, de nem tette. Mert van gerince, nem akarja elvenni a lehetőséget mások elől, és többre tartja azt, ha valamiért megdolgozik, mint azt, ha azt ezüsttálcán nyújtják át neki. Nagyon tetszik ez a hozzáállás, akkor is, ha ez most problémához fog vezetni a Maggie-vel való kapcsolatában.
Szóval, összefoglalva: Owenből és Riggsből elegem van, Aprilt szeretném felpofozni, Meredith nem érdekel, de azért néha tud aranyos is lenni, Arizonát sajnálom, DeLuca pedig nem csak szexi, de rendes is. Azt hiszem, nincs más mondandóm.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
