Oldal kiválasztása

WHITE COLLAR -- Episode 415 'The Original' -- Pictured: (l-r) Matt Bomer as Neal Caffrey, Tim DeKay as Peter Burke -- (Photo by: David Giesbrecht/USA Network)

Ha választanom kéne, hogy melyik fikcionális pasival randizzak, tuti, hogy Neal Caffrey-re tenném le a voksomat.

Neal Caffrey (Matt Bomer) éppen négyéves börtönbüntetését üli kötvényhamisításért (bár még egy fél tucat bűntettel gyanúsítják, amit nem tudnak rábizonyítani), mikor alig négy hónappal szabadulása előtt egyszerűen kisétál a börtönből. Az őt eredetileg elkapó FBI ügynök, Peter Burke (Tim DeKay) azonban sejti, hol találhatja meg Nealt, és gyakorlatilag mindenféle nyomozás nélkül a férfi nyoméra is bukkan. Sőt, abban is igaza van, hogy volt valami oka annak, hogy Neal ilyen közel a szabadulásához megszökött: a srác attól tart, hogy barátnője, Kate (Alexandra Daddario) valami bajba keveredett, azonban időközben a lánynak nyoma veszett. Peter megsajnálja Nealt, és elintézi, hogy az FBI bűnöző informátorként alkalmazza – ami igaz, hogy GPS-es nyomkövetővel jár, viszont valamilyen szintű szabadsággal is, amit Neal arra használhat, hogy felkutassa Kate-et. Ha pedig nem éppen a lány után kutat összeesküvés-elmélet mániás haverjával, Mozzie-val (Willie Garson), Neal arra is ráér – miután hát ezért hozták ki a börtönből –, hogy fehérgalléros bűnözők után nyomozzon Peterrel.

whitecollar2

Nem túloztam, mikor a bevezetőben azt írtam, hogy szívesen randiznék Neallel – nem, nem csak arról van szó, hogy Matt Bomer jó pasi, hanem arról, hogy amikor az emberek azt mondják, hogy a nők szeretik a rosszfiúkat, szerintem pont a Neal-félékre gondolnak. Igen, Neal bűnöző – azonban semmi erőszakos tettet nem követett el –, azonban emellett még rajong a művészetekért, intelligens, sármos, romantikus, hűséges, és a jég hátán is megél. Szóval nem fogok hazudni, volt pár epizód, amikor szinte a szó szoros értelmében elolvadtam.

A sorozat másik főszereplője, Peter Burke különleges ügynök a nagybetűs Férfi egy másik oldalát mutatja be – mikor megismerjük, Peter már tíz éve házas, de továbbra is rajong a feleségéért (Tiffani Thiessen), viszont a flörtöléshez és az egyéb ilyen finomkodáshoz nem ért, és bár nincs gyereke, csapatának – és Nealnek – de facto apjaként funkcionál.

whitecollar3

A sorozat javarészt procedurális, vagyis az egy epizód-egy eset struktúrát követi – és mit nem mondjak, ezek az esetek egészen zseniálisak! Miután Peter a fehérgalléros ügyosztályon dolgozik, az ügyek a sikkasztás, műkincsrablás, festményhamisítás körében mozognak, és az egyik zseniálisabb, mint a másik. Volt pár különösen kedvemre való eset is – mint például mikor Neal helyettesítő irodalomtanárnak adta ki magát egy puccos magániskolában, vagy amikor El, Peter felesége tippeket adott a férjének arra, hogyan flörtöljön egy gyanúsítottal –, amiken hatalmasakat nevettem.

Az epizodikus ügyeken kívül minden szezonnak megvan a maga átívelő történetszála – az első szezonban ez persze Kate felkutatása, de később például nyomozunk egy műkincsekkel teli náci tengeralattjáró után, az ötödikben pedig egy hatalmas gyémánt a cél. Ugyanakkor viszont a negyedik szezon fő szálát – Neal apjának történetét – kicsit már túlzásnak éreztem, és, hogy őszinte legyek, a korábbi szezonokban is néha kicsit nehezen követhető a főszál.

whitecollar4

De ezen felül a főbb szereplők közti dinamika egyszerűen csodálatos, és rettenetesen szórakoztató – külön szeretem például Mozzie és El barátságát, és azt, hogy Peter ezt milyen nehezen bírja. Viszont amit kisebb negatívumként szeretnék kiemelni, hogy Elen kívül nem volt olyan női karakter, aki benne lett volna az epizódok túlnyomó többségében. A listát még így is Diana Barrigan (Marsha Thomason) – aki amúgy néger és leszbikus, csakhogy meglegyen a diverzitás – vezeti a maga cirka 80%-os jelenlétével, bár az ő esetében még érthető, hiszen a színésznő az ötödik szezon nagy részét azért hagyta ki, mert kisbabája született. Ezzel egy időben Neal négy potenciális barátnőm megy végig a sorozat folyamán (akik mind összetörik a szívét, vagy így, vagy úgy – szegénykém, pedig megérdemelne egy kis boldogságot!).

És bár magát a sorozatot végig rettenetesen élveztem, a végével nem voltam teljesen megelégedve – hogy őszinte legyek, a finálé kicsit negatív utóízt hagyott a számban. Nem akarok nagyon spoilerezni, úgyhogy maradjunk csak annyiban, hogy a sorozat vége kicsit lebontotta Neal jellemfejlődésének egy részét, amit hat évadon keresztül építettek.

whitecollar5

A nagy svindli nem tökéletes sorozat – állítom, hogy olyan nem is létezik –, viszont végtelenül szórakoztató és bájos, a karakterek pedig szokatlanul bájosak és szerethetők, és emellett még nagyon emberiek is, emberi hibákkal és reakciókkal. Így hát csakis ajánlani tudom.

Szerző

Orlissa
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.