Szóval ilyen a Rendőrakadémia Eric Lassard nélkül.
Megölik a New York-i rendőrtiszti akadémia egyik kadétját, ráadásul még a golyót is kivágják a testéből, amiből a nyomozócsapat arra következtet, hogy a gyilkos fegyver benne lehet a rendszerben. Lanie talál is egy golyódarabot az áldozat testében, ami bizonyítja ezt a feltevést, sőt, az is kiderül, hogy a pisztoly az akadémia tulajdona, vagyis a gyilkos az áldozat egyik csoporttársa lehetett. Hogy felderítse a bűntényt, Beckett úgy dönt, „vendégelőadóként” meglátogatja az akadémiát, és megismeri az áldozat csoporttársait. Mindeközben Rick előtt nehéz feladat áll: el kell mondania Beckettnek, hogy tudott LokSatről, csak úgy döntött, inkább törli az elméjéből.
Mikor azt mondtam, kéne egy Beckett-központú epizód, nem vagyok benne biztos, hogy erre gondoltam. Persze, érdekes volt őt ilyen környezetben látni – visszatérni az akadémiára, aminek egykoron sztárdiákja volt –, meg a viselkedése is karakterhű volt, de néha akkor is már túlzásnak éreztem kicsit „kemény Beckettet”. Hol van már geek Beckett, aki szappanoperákat néz, és fabábúkat tart a fiókjában? Ez a fajta Beckett mostanában hiányzik, helyette csak „badass Beckettet” kapjuk az esetek többségében, bár az együttérzés, a passzió még mindig megvan.
A másik dolog, ami kicsit megosztó volt számomra, az az, hogy Kate a szárnyai alá vett egy kadétot. Megint az a helyzet, hogy a nő története érdekes, a karakter sokrétű (bár az ő esetében is inkább tolták előre a keménységét, semmint hogy merték volna megmutatni a gyengédebb oldalát, pedig az is ott volt), viszont Kate-nek már volt egy ilyen mentoráltja – Hastings, még a negyedik évadban, aztán róla is megfeledkeztünk. Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy minek bemutatni még egy ilyen karaktert, ráadásul úgy, hogy úgysem fogják továbbvinni a szálat?
Ettől függetlenül a nyomozás tetszett, jók voltak a csavarok, bár némelyik rendezői lépéssel nem értettem teljesen egyet – például nekem kicsit sok volt és nem illett sorozat hangulatába az, amikor egy csoportos jelenetnél kiírták a kadétok mellé a nevüket. Az pedig, amikor egy minikamerán keresztül, Kate „védencének” szemszögéből láttuk a dolgokat, egy kicsit mintha túl művészi lett volna. De mondom, ettől függetlenül jó volt a sztori, és érdekes kérdéseket vetettek fel azzal kapcsolatban, hogy ki miért lesz rendőr, mitől lesz alkalmas erre a szakmára, és hogy mit képes megtenni az ember a szereteteiért.
A másodlagos történet természetesen az volt, hogy Castle hogyan mondja el Beckettnek, hogy tudott LokSatről – mondjuk ezt egy aranyos, bár sehová sem vezet jelenettel vezették be, ahol Martha majdnem rajtakapta Rickéket. Mondom, cuki volt a jelenet, csak egy kicsit félrevezette a nézőt, mivel könnyed, humoros hangulatot ütött meg, ami viszont az epizód többi részére egyáltalán nem volt jellemző. De visszakanyarodva a lényeghez, mostanra rendezték Kate-ék csak igazán, hogy hol is állnak, és jutottak arra a döntésre, hogy ketten együtt szembeszállnak LokSattal (sokkal jobb lett volna, ha már ezzel a hozzáállással kezdjük a szezont, de hagyjuk). A karakterek reakciói alapból tetszettek, csak kicsit távolinak éreztem őket, mivel merőben elváltak az epizód főszáljától, nem képezték annak organikus részét.
Nem azt mondom, nem ez volt a kedvenc részem a szezonból – messze nem –, de azért nem volt rossz. A lényeg most már csak az lenne, ha a szerzők képesek lennének visszatalálni Kate és Rick régi dinamikájához, ami nézők millióit vonzotta ehhez a sorozathoz – és amit szerencsétlen lépéseikkel eredetileg fel akartak éleszteni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.