Avagy modern környezetbe oltott tanmese a különbségekről és egymás elfogadásáról.
Egy világban, ahol nincsenek emberek, és ahol prédaállatok és ragadozók teljes békében élnek, Judy Hopps, a kicsi nyuszi, nagy dologról álmodozik: rendőr akar lenni a nagyvárosban, hogy jobbá tegye a világot. Ezt a célját kemény munkával el is éri és osztályelsőként végez az akadémián, de munkába állva szembesülnie kell azzal, hogy miután ő az egyetlen nyuszi a számos nagytestű állat mellett a rendőrségen, bizony keresztülnéznek rajta, és gyakorlatilag parkolóőrt csinálnak belőle. Azonban mikor tizennégy állatnak nyoma veszik, és úgy tűnik, a rendőrség semmire sem megy az ügyben, Judy aktivizálja magát, és elvállalja, hogy megtalálja egyiküket, egy vidrát. Főnöke, aki dühös a fiatal rendőr engedetlensége miatt, negyvennyolc órát ad Judynak a feladatra, különben várja a nyuszi felmondását. Hősünk azonban nem lankad, hanem rögtön nyomra is bukkan, méghozzá egy lehetséges szemtanúra: Nickre, a piti bűnöző rókára, akivel egyszer már meggyűlt a baja.
Első ránézésre a film hozza a Disney-filmektől elvárható minőséget: aranyos, kedves, szórakoztató, azonban a Zootropolis ennél még tovább is megy. Kezdjük talán a képi világnál, amitől máris padlót fogtam. Az alkotók remekül kihasználták azt, hogy Zootropolist a legkülönfélébb méretű állatok lakják, és számos zseniális ötlettel álltak elő: külön mini-városrész a pöttöm rágcsálóknak, többszintű vonat minden állatnak, és különböző éghajlatú városrészek, hogy csak pár dolgot említsek, és mindez gyönyörűen animálva. Egyszóval a képi világ egyszerűen remek.
De az állatos szellemességek ezzel még nem érnek véget: a gépkocsi-felügyeletnél csakis lajhárok dolgoznak, az elefántok az ormányukkal kanalazzák a fagyit, egy jóga-klub tagjai pedig „naturalisták”, vagyis nem hordanak ruhát (a nyusziváros folyamatosan pörgő népesség-számlálójáról pedig már ne is beszéljük). Ezen felül a Disney magát is parodizálja néhol, vagyis feltűnnek állatosított Disney DVD-k, sőt, még két Anna- és Elsa-jelmezbe bújtatott kiselefántot is ki lehet szúrni egy jelenetben. Az egyéb filmekre és sorozatokra való találó utalások pedig már csak külön hab a tortán.
A sztori önmagában nagyon tetszetős, szépen folyik, megvannak a kellően izgalmas és humoros jelenetek (a lajháros szcénánál az egész terem röhögött, de nem az volt az egyetlen zseniálisan vicces jelenet), az érzelmes részekről pedig már ne is beszéljünk. A karakterek is remekek, lehet velük – főleg Judyval – azonosulni, és gyorsan belopják magukat az ember szívébe. A csavar jó, és a maga módján váratlan, valamint gyerekfilmhez képest kifejezetten érett és merész.
És akkor a film üzenete – na, ez volt az egyetlen dolog a filmben, amivel némi problémáim voltak. Nem, nem azzal volt a bajom, amit a film képvisel, egyáltalán nem. Az üzenet, hogy nem szabad valakit lenyomni azért, mert más, hogy nem szabad egy egész népcsoportból ellenséget csinálni pár egyed viselkedése miatt, és az, hogy ezzel egy időben viszont mennyire könnyű a félelmet felhasználva a szóban forgó népcsoport ellen fordítani az embereket, nagyon is releváns manapság. Az egyetlen bajom az volt, hogy bizonyos helyeken – főleg két jelenetben – szó szerint a szánkba akarták ezt rágni, de olyan szinten, hogy már rángatózott a szemem. Ezek a jelenetek nem a narratíva organikus részei voltak, hanem szinte már nyílt hegyi beszéd a néző felé, olyan agresszívan a tárgyra törő dialógusokkal, hogy már azt vártam, hogy a karakterek mindjárt kikacsintanak a nézőkre, és ez nagyon zavart. Ugyanis, hogy egy nagy embert idézzek: a gyerek nem hülye, csak kicsi – vagyis képes felfogni a finomabb utalásokat úgy is, hogy a tanulságot nem nyomják a képébe. De mondom, ettől a pár túlspilázott jelenettől eltekintve nagyon szépen, okosan adagolták a készítők a leckét, amiért jár a piros pont.
Bizonyos szempontból nézve bátor lépés volt a Disney részéről a Zootropolis, viszont nagyon jól tették, hogy meg merték ezt lépni, ugyanis a végeredmény egy sziporkázó, tündéri, megható és tanulságos film lett. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback