Érdekes egy film A szövetség, az alaptörténet hagy némi kívánnivalót maga után, a megvalósításon is sokszor látszik, mennyire kis költségvetésű, viszont a szereplők annyira ügyesen és egyedien lettek megformálva, ami miatt a film kitörölhetetlen emlék marad, és ami miatt a mai napig emlegeti mindenki.
1899-ben a Fantom egy nagyszabású tervvel állt elő: egymásnak ugrasztja a világ vezetői országait, hogy az így kezdődő háborúkhoz ő maga szolgáltassa a fegyvereket. Arra azonban nem számított, hogy az emberek már ekkor is inkább a békés megoldásra törekedtek, és a vezető nagyhatalmak Velencébe szerveztek egy találkozót, hogy meghiúsítsák a közelgő háborút. A Fantom azonban nem átall egy egész város visszaküldeni a tengerbe, csakhogy megszerezze a hőn áhított profitot. Ezt azonban sokan nem hagyják tétlenül.
Allan Quatermain (Sean Connery), a világhírű kalandor maga mellé szervez minden szuperhőst, akit csak fellel. Így lesz társa a terrorveszély elhárításában Nemo kapitány (Naseeruddin Shah) és lenyűgöző hajója a Nautilius, Tom Sawyer (Shane West), a vámpír Mina Harker (Peta Wilson), az örökké fiatal Dorian Gray (Stuart Townsend), a Láthatatlan ember, és Dr. Jekyl (Jason Flemyng). A hősök saját képeségeiket már jócskán felfejlesztették, Minna nemcsak képes az alakváltásra, hanem tudósként kenterbe ver minden férfit a korszakban. Dr. Jekyl pedig hasonló módon épes a minőségi kommunikációra másik énjével, Mr. Hyde-dal. De vajon ennyi erős jellem képes megférni egy hajón? Vagy saját kudarcukkal magukkal rántják a világot is.
A szövetség egy fantasztikus film lehetett volna, ha a castingosok mellett az írók is kellően megerőltetik magukat. Az alap képregény ugyanis olyan világirodalmi karaktereket hozott össze, amik szinte biztos sikert ígértek. Bram Stoker, H. G. Wells vagy éppen Jules Verne hőse már önmagában is korszakalkotó elképzelését megfejelték egy egész korszakalkotó csapattal. A hősök ábrázolása és árnyalatai igazán megkapóak, hangulatosak, és sokkal plasztikusabbak, mint amit az eredeti alkotóktól megszoktunk.
A film a tizenkilencedik század stílusát ötvözi viszonylagosan a steampunkkal, és egy remek atmoszférát teremt, ahol a sötétben ugyanúgy megbújhat a jó, mint a gonosz. A szövetség lehengerlő stílusa szinte magával ragadja a nézőt, még akkor is, ha a történet annyi sebből vérzik, hogy leírhatatlan. A bugyuta alapfelvezetés és a szájbarágós narráció mellett nagyon nehéz komolyan venni a szereplőket, miközben maguk a karakterek egyediek és újak a korábbi megformálásokhoz képest – ez a kettőssége hatja át az egész mozit, és többszöri újranézés kell ahhoz, hogy ezt megfelelően fel lehessen dolgozni, illetve ki lehessen zárni.
A szövetség egy remek film lenne, ha az írók is annyit dolgoztak volna, mint stáb többi tagja, ami azért is sajnálatos, mert a Nautilius még sosem volt ennyire gyönyörű, Nemo kapitány még sosem volt ennyire igazi, és Minna a vámpír még sosem volt ennyire félelmetes.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
