Nem direkt csináltam így, hogy ez a két rész egybe legyen, de végül így még jobb is.
Vigyázat erősen spoileres tartalom, csak saját felelősséggel!
A félévadzáró rész igencsak monumentálisra sikeredett, abból a tényből kifolyólag, hogy az eddigi összes Zordon eljött Storybrooke-ba, hogy helyet cseréljen egy ott élővel, és átvegyék az uralmat a világ felett. Nimue (Caroline Ford) az első Zordon vezeti őket, azok pedig, akik kaptak egy különleges jelet magukra, nem menekülhetnek, az alvilág elöl. Már készülnek a búcsúra, de Emma (Jennifer Morrison) nem adja fel, és úgy dönt, mindenképp megkeresi a megoldást, hogyan mentheti meg a szeretteit, különösképp Killiant (Colin O’Donoghue), szeretné felmenteni a Zordonság alól, aki viszont egészen, szinte az utolsó pillanatig ragaszkodik sötét énjéhez, míg végül önmagát feláldozva sikerül elűzniük a sötétséget. Legalább is ők ezt hiszik. Emma nem nyugszik bele Killian halálába, hisz abba, hogy visszahozhatja az alvilágból, s egy szíven osztozva, újra együtt lehetnek. Erre az expedícióra pedig elkíséri az egész családja.
Ennyi idő elteltével azért be kell látnom, hogy vannak itt nagy problémák, de kezdjük a széppel meg a jóval. Valóban erős lezárása ez a Dark Swannos részeknek. Megható volt a vége, ha nem tudnám, hogy folytatódik a sorozat, akkor elhittem volna, hogy nincs menekvés, de persze mindig találnak valami kibúvót. Az pedig külön tetszett, hogy Emma most először komolyan harcolni akar a szerelméért, mert valóban ő az igazi számára. Rumple (Robert Carlyle) még mindig a legnagyobb szarkeverő hetedhét határon, és ő akkor is Zordon, amikor nem. A furcsaságok nem feltűnőek, de azért szemet szúrnak, azoknak, akik túl tudnak lendülni a sokkon, hogy mi történt Hookkal. Ami engem a legjobban érdekel, hogy hol van Lili és Demóna? Ők édes kettesben elvonultak valahova anya – lányásat játszani? Nimue miért nem volt lényegre törőbb, és kegyetlenebb? Aztán túl sok a klisé. úgyis tudjuk, hogy megmentik Hookot, és tudtuk előre, hogy senki nem megy az alvilágba a gonoszok helyett. Aztán mégis mennek, de nem a rosszak helyett, ami még inkább elveszi annak a kis drámának is a súlyát, amit eleinte éreztettek velünk.
Végül is nem volt rossz rész, de egyre több a lyuk, amit a készítők hagynak. Én abban reménykedem, hogy megmagyarázzák a kihagyott dolgokat, és ezek a hibák nem azt jelentik, hogy lustulnak kidolgozás téren.
Az évad második felének visszatérő epizódja egy csapda. Azt várja az ember, hogy megérkeznek az alvilágba és szó szerint elszabadul a pokol, és végre elindul egy kis akció. Ezt hisszük az elején, de a végén az lesz, hogy mindenki fel alá rohangál, Reginát zsarolja a halott anyja, aki annyira nem halott, mint kéne neki. Látjuk mondhatni, megüdvözölni az apját, amit le kell, szögezzek, igazán szép jelent volt, megható, de nem erre voltunk kíváncsiak elsőre. Az érdekelt minket, hol van Hook. Annyit láttunk belőle, hogy leöntötték egy rakat művérrel, és valószínűleg elveszetten botorkál valahol. Ezt az összevérezett dolgot nem igazán értem, de még mindig naivan azzal nyugtatgatom magam, hogy ezt is biztos megmagyarázzák. Érdekes volt viszont látni a rég elhunytakat, és mind közül a legmeghatóbb, Neal (Michael Raymond-James) visszatérése volt arra a pár percre. Szóval, mondhatni Regina (Lana Parrilla) és kis családja körül forgott ez a rész, és úgy érzem, hogy vagy kivárásra játszanak, vagy ezt sem sikerült túl jól ütemezni. Akit viszont nem értek, az az első új szereplő, akiről én, személy szerint tudom, hogy Hádész (Greg Germann) Herkules világából, hiszen az alvilágban vannak, de mivel egyszer sem ejtik ki a nevét, csak terpeszkedik csinosan felöltözve egy székben, valaki reszelgeti a lábujjkörmét, aztán miután megbünteti Corát (Barbara Hershey), kék lángra lobban a haja. Oké, nem hiszem el, hogy ebből valaki ne vágta volna le, hogy ő Hádész, mivel biztos mindenki látta a Disney Herkulesét kiskorában, de mi van, ha nem? Mintha elfelejtenének kifejteni dolgokat, mert úgy vannak vele, hogy biztos mindenki tudja magától. Mint egy könyv leírások nélkül. Ettől független a színészi játéka tetszett, eléggé elmebeteg, és gonosz volt. Mondjuk furcsán néztem, mikor mondhatni akkor izzott fel a feje, mikor valakit rossz sorsba taszított, és ezt olyan kéjes fejjel tette, hogy én simán félreértettem.
Összegezve: úgy gondolom, a szerzők tunyulnak. Kifelejtenek dolgokat és magától értetődőnek veszik azokat, remélem, összeszedik magukat. Ami pozitív, hogy még mindig fantáziadús az egész, az alvilági Storybrooke nagyon jól nézett ki, és alig várom, hogy kötik össze az új szereplőket a régiekkel.
Szerző
- Korábbi szerkesztő