Az előző epizód érzelmi hullámvasútja után szükség volt egy „pihentető” epizódra – a pihentető alatt persze a vicces és akciódús részt értem, ahol ezúttal kevesebb dráma bukkant fel, de annál több társadalomkritika.
Oregon egy kellemes és nyugodt állam, ugyanilyen kellemes és nyugodt kisvárossal, ahol 1958-ban váratlanul eltűnik három fiatal srác, miközben megmagyarázhatatlan halálesetek történnek. Hunter kapitány és csapata ennek jár utána, és álmukban sem gondolták volna, hogy miképpen fognak itt Vanal Savage-re bukkanni. A csapat ezúttal párosával dolgozik, hogy kiderítse a fiatalok eltűnését és a gyilkosságok rejtélyét: Rip és Snart ügynökökké avanzsálnak, Kendra és Ray ifjú házasokká, Stein és Sara pedig orvossá és ápolóvá a helyi elmegyógyintézetben. Eközben Jaxnek nincs más dolga, mint megismerni az egyetlen túlélőt, a lányt, aki talán emlékezhet a három fiatal utolsó perceire, de 1958-ban egy fiatal fekete fiú nem udvarolhatott egy fehér lánynak következmények nélkül.
Az epizód csavarjai ezúttal keményen odavágtak, Vandal jelenlegi személyazonosságának kiderítése szinte arcul csapta a szereplőket (ahogy a nézőt is), de különösen az volt meghökkentő, hogy nem ismerte fel őket, hiszen a srácokkal sokkal később találkozott, már a hidegháború idején. Ciara Renée díjat érdemelne a színészi játékáért, mert miközben flörtölt Vandallel, folyamatosan érzettett az undort, miközben a színészek valójában jóban vannak – az apró arcmimika annyira tökéletes minden szereplőnél, hogy néha elsikkadunk felette. Ugyanez vonatkozik Caity Lotzra is, aki szintén megengedett magának egy kis flörtöt, ám ezúttal ő viselkedett „rosszul”, de pont ezért az aki, hiszen Sara önmagában szépen levezette az okot és az okozatot.
A kicsi oregoni városkában minden az idillnek megfelelő, ahogy Stein professzor is rámutatott, itt a fehér léckerítések, a mosolygós anyukák, az erős férfiak és a boldog gyerekek élnek, csakhogy az 50-es években ez csupán a látszat, és ha megbolygatjuk kicsit a felszínt, rasszizmust, szexizmust, hímsovinizmust és elnyomást látunk. Sara és Jax jól mondták, Steinek persze, hogy szép emléki vannak, hiszen fehér, hetero férfi, de ha ezek közül egy is „hibádzott” abban a korban, akkor már az élet a kegyetlen oldalát mutatta meg. A Legends of Tomorrow stábja ezzel a résszel komoly szintet lépett, mivel kőkemény bírálattal látta el a kort, azt a kort, ahol talán a nagyszüleik éltek, amire talán egy-egy munkatársuk még emlékezhet, és megmutatta a mai társadalom változásait is, hiszen ma már sokkal elfogadóbb és befogadóbb a világ, csak nem szabad letérni az útról.
A Legends of Tomorrow nem csak egy vicces képregénysorozat, hanem egy kőkemény dráma, erős kritikai felhanggal, ami mellé jó humor és akció párosul, nem csoda hát a második évados berendelés, és a rajongók egyre nagyobb tábora. A The CW csatorna úgy tűnik felnőtt korba lépett, hiszen egyre több szériája (The 100, Flash…) fogalmaz meg kemény kritikát, rendelkezik jobbnál-jobb szereplőkkel, akik fittyet hánynak a berögzült és egyben elavult normákra – csak így tovább!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!