A ma terítéken lévő filmünk, ami a Rise of the Zombies névre hallgat egyszerre érte el azt nálam, hogy szeressem, de egyben a hajamat is téptem az elkövetett bakik miatt. Jöjjön a víz alatt futkosó zombik mennyországa, avagy Danny Trejo vajon ezt a filmet kivételesen túléli?
A film nem lacafacázik, egyből már a megszokott mészárlással és meneküléssel indít, ami egy átlag zombifilmnél még legalább 5 percet várni kéne. Nem tudjuk, hogy mikor és honnan indult ki a kór, onnan kapcsolódunk be az eseményekbe, hogy pár túlélő az Alcatraz börtönében húzza meg magát, viszonylagos biztonságban. Ez a biztonság addig tart, amíg a víz alatt mászkáló zombik át nem jutnak és sarokba szorítják az ott lévőket. Miután elhatározzák, hogy elmenekülnek a szigetről, kivéve az ellenszer felkutatásával kísérletező Dr. Arnold (French Stewart). A szárazföldön lévők két részre szakadnak: az egyik csapatot a szintén doktor Lynn (Mariel Hamingway) vezeti, hogy eljussanak ahhoz a személyhez, aki állítólag meglelte az ellenszert, míg a másik banda Caspien (Danny Trejo) indíttatására próbálnak túlélni az átrendeződött, veszélyes világban. Az idő pedig vészesen fogy.
Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a film egyike azon kevés zombi alkotásoknak, amit inkább leszólni tudok, semmint dicsérni – mondjuk, nem kellett volna meglepődnöm, amikor megláttam az Asylum Studio kiírását a film elején. Kezdem inkább a pozitív dolgokkal, mielőtt még a zombik áttörik a barikádot és lerohannak: a zombik Asylum alkotáshoz képest szépen vannak sminkelve (bakik azért itt is előfordultak), valamint a zombik minimális intelligenciájának behozása is olykor-olykor jól lett elsütve – és ebben ki is merültek a Rise of the Zombies pozitív kvalitásait.
Most jöhet a baseball ütővel történő leszámolás: a vírus maga nem vészes, de az, hogy hogy a kedves delikvensek hogyan meg milyen gyorsan változnak át, az már egy másik könyvgerinc: engem sokkal inkább emlékeztettek egy epilepsziás rohamra,, semmint egy az egész testet teljesen átalakító és megölő vírushoz terjedéséhez. A vírus lefolyási idejébe nem kötök bele, mert az minden filmben más és más idejű, meg sok dologhoz kötve van (az emberi immunrendszer, a seb nagysága és helye stb.)
Másik nagy bajom az szereplőkkel és a logikátlanságukkal van: Lynn-t lehet annak a tipikus főhősnek gondolni, aki tűzön-vízen át vezeti a népet, mert hisz abban, hogy van remény. Caspien ellenben egy másik utat képvisel: nem vesztette el teljesen a reményt, de az ellenszerben sem képes hinni, így próbál a maga módján túlélni. És sajnos a film az előbbi álláspontot képviseli, már csak azzal is, hogy röviddel a szétválás után a Caspien csapatnak off – esélyt sem adva nekik. Lynnék számára ellenben létezik a megváltás, és innen már tudjuk, hogy a film pozitívan zárul, úgy ahogy.
Az effektekbe meg már azért nem kötök bele, mert aki már látott egy Asylum művet az tudja, hogy a színvonal nem sokkal jobb, mint a Birdemic esetében. A robbanások, az autós jelenetek, a balesetek, mind – mind kritikán aluliak, és ezt még a véres marcangolós jelenetek sem tudják elfeledtetni.
Ha másért nem is, intő példa gyanánt tudom ajánlani a Rise of the Zombies-t. Van benne némi kreativitás, de ezt szinte teljesen eltünteti a pocsék színészi teljesítmény, a logikátlanság és a borzalmas effektek.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
