„Gyerekkorunk horror meséje”. Nem véletlen ez a titulus, mert ami a Bátor a gyáva kutyában van, amellett az összes ma népszerű bizarr témájú mese eltörpül. Hölgyeim és főleg uraim, elő a maszkokkal, ideje az ijesztgetésnek.
„Buta kutya! Miattad látunk rémeket!”
A kis árva Bátort, miután elvesztette szüleit egy gonosz kacsa miatt, a kedves Muriel és annak zsémbes férje Eustace fogadja be. Idősebbként Bátor, minden félelme ellenére megvédi gazdáit az őket túlontúl is szerető rémek karmaiból, legyenek azok zombik, gonosz hóemberek, tavi démon némberek, vagy éppen Eustace anyja. A sorozat összesen 102 részből (plusz egy specialból) áll, amiket rövid, tíz perces hosszuk miatt párba rakva adtak le – és ezt milyen jól tették!
Minden tisztelem, és parókám John R. Dilwortht illeti, aki képes volt megalkotni többedmagával egy tényleg a horror kategóriát erősítő, mégis gyerekek számára is emészthető mesét. Hiszen a kisebb gyerek a bizarr alakokon kívül csak annyit fog fel, hogy a cuki kutyus megijed, de a gazdijaiért akár a halállal is szembemegy, Muriel meg folyton eltöri férjén a sodrófát.
Ez a gyerekeknek jó szórakozás nappal, rémálmok este, de mi – a valamivel idősebb és komolyabb – korosztály, akik felnőttek rajta, már jobban értjük a benne a látottak vagy a kimondott szavak mögötti apró kis részleteket, amik még érdekesebbé teszik ezt a mesét. Eleve már a főhős trió is egy ilyen átmeneti sávot képez: a mindig kedves Muriel a megrajzolt emberi jóság, akinek egy rossz gondolata sincs másokról, és minden zsörtölődése ellenére szereti párját. Bátor is szintúgy a jóság egy manifesztációja, de háziállat voltából ez a gazda-állat kapcsolat, már-már családias jellegét adja vissza, bár néha tényleg úgy lehet tekinteni Bátorra, mint Murielék gyerekére.
Eustace ellenben más tészta: bár elvileg ő is a „jó” oldalon áll, alig van olyan cselekedete, ami önzetlen és tényleg a családjáért teszi. A legtöbb esetben kapzsi, mogorva és kegyetlen is szeretteivel, ami miatt rendre megszívja a különféle kalandokat, de sohasem tanul belőle. Eustace szerintem a legemberibb gonoszt valósítja meg Bátor összes ellenfelétől – tekintve, hogy talán ő az egyetlen ember is közöttük.
És akkor még a technikai részek: a grafikáját meglepően sokan szidják különféle fórumokon, amit én eléggé furcsának találok. Eleve egy bizarr témával rendelkező világ, ami már önmagában nem normális, akkor miért kéne, hogy úgy nézzen ki, mint egy képeskönyv? Nem, se a képi, se a hangi világgal nincsen gond, még a magyar szinkron is kifogástalanul el lett találva.
Aki ezen a sorozaton szocializálódott, annak nem kell azt mondanom, hogy nyálazza fel a net hasábjait a Bátor, a gyáva kutya után – hiszen ők úgy is tudják, hogy hol kell keresni –, de a fiatalabbnak is bátran tudom ajánlani ezt a nem mai, de sok és jó tartalommal rendelkező sorozatot.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback