Mitsudomoe avagy csak két dolog nem megy soha szabadságra: ez egyik az emberi idiotizmus, a másik meg az örök moe-mánia. Hájirtó öveket feltenni, piros kis tolltartókat eltenni következik a hármasan kattant hármas ikrek kalandjai.
Satoshi Yabe, egy frissen beiktatott tanár bizakodva és boldogan indul új munkahelyére – főleg, miután találkozik a szimpatikus iskola nővérkével –, ahol azonban elszabadul a káosz, hiszen kikapja az egész iskola legrosszabb és legkattantabb osztályát. Az osztály egyik tagja se normális (kivéve Miyashita ), de a legrosszabbak még így is toronymagasan a Marui-nővérek: a legidősebb „domina-persona” Mitsuba, a mellimádó terminátor Futaba, valamint minden horrorshow örökös díszvendége, a legifjabb Hitoha. Ők hárman teljesen kikészítik az új tanárt – de, továbbmegyek az egész várost a válogatott állatságaikkal, amibe rendszerint az egész osztály belekeveredik.
Hát, mire is gondolhatott az alkotó akkor, amikor elkészítette a Mitsudomoe-t? Erre a kérdésre két évadon keresztül nem kaptam választ, de arról megbizonyosodtam, hogy az alkotó felváltja szedett valami nem egészen legálisat, hogy aztán egy szobába legyen zárva alkotói válság idején. Az állatságnak az összes szintje be van mutatva kezdve a perverz vicceken keresztül, az egyéb altesti vagy szóhasználati poénokon keresztül, egészen a már fájó – főleg félreértésekből eredő – poénos jelenetekkel bezárólag.
De, valahogy minden alpári vagy altesti viccein túl (amit javarészt hat éveseknek látszó tizenkét éveseknek köszönhetünk), ez még egy aranyos sorozatnak könyvelhető el – hogy kikkel szállt ezért a ringbe, azt inkább nem firtatnám –mert, akárcsak a South Park-ban (csak itt azért jóval moderáltabban), itt is betekintést nyerhetünk a fiatal serdülők világába, beszélgetéseibe, valamint a szülő-gyermek kapcsolatot is valamennyire boncolgatni próbálja a sorozat. De persze a fő hangsúly a humoron van.
A karakterek egytől-egyig hihetetlenül aranyosak – de persze a fő kawaii-faktor a három nővér –, és a több részen keresztül feltűnő Power Rangers paródia is eléggé ütősre sikeredett. A grafikára csak annyi morgásom lenne, hogy már rég megszoktam azt, hogy az animékben a harmincas személyek is képesek úgy kinézni, mint egy tini, de az, hogy eleve fiatalokat fiatalítanak le, az azért már hosszú távon ártalmas a szemnek – és olykor a laptopnak is, főleg ha baseball-ütő is van a közelben.
Aki egy értelmetlen, de legalább mulatságos hétvégére szánt animét akar, az nem keressen tovább, nyálazza fel azt az oldalt ahol megtalálja a Mitsudomoe-t – már aki fogékony az ilyen típusú humorra.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback