Csak, csak tegyétek be a Cápa zenéjét…
Digg (David Ramsey) és Lyla (Audrey Marie Anderson), miután az A.R.G.U.S fejét megölték megkezdik az utána való „tisztogatást”, vagyis minden eltusolt ügyet felgöngyölíteni, minden titkot megoldani. Az egyik legnagyobb gondjuknak azonban hirtelen lába kél, ami eddig egy óriásai medencében lubickolt. King Shark (David Hayter), mivel még mindig az a parancs él benne, amit Zoom adott neki, hogy megölje a Villámot, Barry és családja életére tör. Mindenközben Barrynek (Grant Gustin) és Cisconak (Carlos Valdes) meg kell birkóznia lelkileg mindazzal, amit a Föld kettőn láttak, mindemellett pedig Jayt is gyászolják, akiről nem derült ki semmi.
Az előző cikk legvégén megemlítettem, hogy haragszom erre a részre. Illetve, az utolsó majd egy percére, de kezdjük az elején, ami végül is teljesen korrekt. Már érdekelt korábban is, mi lett a pikkelyes barátunkkal, ám őt nagyon eltették későbbre, és annyira elöntött bennünket a Zoom iránti kíváncsiságunk, hogy meg is felejtkeztünk róla. Ám most visszatért, és az egyik legerősebb, de mondhatni legbutább gonosza is Flash-nek. A vízben hihetetlenül gyors, óriási ereje van, és leharapja akár több ember fejét is egyszerre, szóval van Barrynek félni valója, annál is inkább, mert a családja is veszélybe kerül ez által. A gondot tetőzi, hogy Wally-val (David Ramsey) kialakul egy kis nézeteltérésük, ráadásul ugye ő nem tudja, hogy kicsoda Barry és ez megnehezíti a dolgokat. Grant Gustin ebben a részben a lehető legszebb monológját mondja el, olyan átéléssel, hogy egy az egyben elhisszük minden szavát. A Föld kettőn megélt traumáiról beszélt, hogy látta Joe-t (Jesse L. Martin) meghalni, még ha az nem is az ő rokona volt, a sajátjának érezte. Tehát az alakítása nagyon meggyőző volt. Aki még nagyon szépen teljesített az Caitlin (Danielle Panabaker) és Cisco. Caitlin folyamatosan dolgozik, hogy elterelje a figyelmét a gyászról, ezért eléggé rideggé válik, amiért Cisco félni kezd attól, nehogy Caitlin is olyanná vájjon, mint Killer Frost. Danielle nagyon jól átadja a gyász fájdalmát, és egy olyan ember érzéseit, akit folyamatos tragédiák érnek.
Egy másik szálon pedig elkezd bekapcsolódni Jesse (Violett Beane) is, Dr. Wells (Tom Cavanagh), lánya, aki segíteni próbál neki, azért, hogy végre együtt lehessenek. A lány felháborodása végre jogos, hogy az apja áthozza egy új földre, és még itt is el akarja magától tolni, mikor dolgozik, ezért kéri, hogy had segítsen neki, hogy végre együtt töltsék az időt annyi megpróbáltatás után. Jesse most már nem volt idegesítő, inkább segítőkésznek hatott, bár még barátkozni kell a jellemével.
Ami igazán érdekes volt még számomra, az Wally meglátása. Az ő szemén keresztül láthatjuk azt, ha valaki a nélkül szemléli Barry-t, hogy tudná, ő a Flash, és nagyon igaza volt! Egy kívülálló számára pontosan úgy jön le Barry jelleme, ahogy Wally látta, persze felspékelve némi féltékenységgel, de ez nem változtat a dolgokon. Érdekes meglátás, jó kivitelben, pici szurkálódással, hogy Barry ne szálljon el magától, már rá fért.
A Cápánk legyőzése nagyon látványos volt, nagyon izgalmas, és bár látszik az animáció, nem zavart. Pont így képzelem el, egy fizikailag erős, de amúgy teljesen buta teremtmény legyőzését, akit a puszta ösztönei hajtanak. A Cápás utalások pedig külön tetszettek!
És akkor jöjjön a vég. Így elbaltázni valamit… A CW-nél, valaki olyan csücsült be valami vezetői székbe, akinek halvány lilája sincs, hogyan kell feszültséget kelteni a nézőkben. Hihetetlen jól felépítettek egy karaktert és a köré egy komplett mítoszt. Hónapok óta, a képregényes közösségek erről beszélnek, hogy ki lehet ő, ki ez az ember, mi az igazi célja. Tűkön ülve vártuk, hogy kiderüljön a személye, és hogy ki az a maszkos alak, akit fogva tart. Az én elképzelésem, az volt, hogy egy epikus, akár dupla részben kapunk egy észbontóan jó jelenetet, ahol leleplezik őt. Ahol nemcsak a nézők akadnak meg, hanem a karakterek maguk is. Ahol annyira át fogjuk érezni a karakterek drámáját, mert ugyan az megy végbe bennük, mint bennünk, hogy nem hisszük el, hogy végig ő volt a maszk alatt, ahogy a szereplőink se. Katartikus élmény lett volna, hihetetlenül jól összekapcsolta volna a nézőket és a szereplőket, ahogyan azt kell, mert hát voltaképp erről szól ez a műfaj. Erre fogták ezt az egész jól felépített rejtélyt, és csont nélkül bezsákolták a kukába. Egy perc alatt, leplezik le Zoom személyazonosságát, semmiféle bevezetés nélkül. Úgy, hogy az egész részben kb nem is volt róla szó, mert a Cápával küzdöttek, erre fogják ezt, és az arcunkba tolják, majd bejelentik, hogy három hét múlva lesz új rész. És én tudom mi ment végbe a készítők fejében: fedjük fel Zoom kilétét fél percben, akasszunk ki mindenkit és vonuljunk el három hétre, hogy a falat kaparják. De azt gondolom, ezzel mellé nyúltak. Mert lehet, hogy valakinél ez történt, hogy arcon csapta a tény, hogy ki Zoom, és szenvedni fog három héten keresztül, hogy megmagyarázzák, most, hogy is van ez, mert amúgy valóban nagy csavar. De egy hét múlva senki nem fog róla beszélni, mert elfelejtik, mert nem volt olyan ütős élmény, mintha egy részen keresztül ráhangolnak minket, majd a szereplőkkel együtt lepődtünk volna meg. Legalábbis ezt gondolom, és kitartok emellett, hogy ez egy rossz döntés volt, mert elvették egy igazán, akár megható, katartikus élmény esélyét, amiért haragszom, és csalódott vagyok. Mert ezek után nem fogok félni Zoomtól, és ha az a szenvedés jön, hogy még sokáig nem fogják a szereplők kitalálni ki is ő, akkor nagyon döcögős lesz a sorozat és mindenki unni fogja, hogy ugyan miért nem jönnek már rá. Nem fog annyira meghatni bennünket, mikor a szereplők számára is kiderül, ki ő, mert mi már tudjuk, és ez egy nagy hiba, amit valahogy ki kell javítaniuk.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback