A sorozat alkotói igen merészek, mivel az eheti epizódban négy szereplő megszokott kapcsolati hálóját is szétzilálják, és bevallom, nekem egyik ilyen sem tetszik. Ugyanakkor érdekes drámai fordulatok vehetik így kezdetüket, amit viszont kedvelek, úgyhogy rábízom magam a széria alkotóira és jöjjön, aminek jönnie kell, csak azt ebben az egyedi, képregényes stílusban tegyék.
A 2046-os kiruccanás óta egy hét telt el az idő és tér parkolópályáján, ez idő alatt Rip Hunter kapitány nem tétlenkedett, és minden fellelhető erőforrást felhasznált, hogy meghatározhassa Vandal Savage újabb felbukkanását az idővonalon. Azonban az űrhajó már régóta nem frissítette adatbázisát, és ez jócskán visszaveti őt a cél elérésében. Az egy hét alatt Snart és Rory között is puskaporossá vált a hangulat, Rory még mindig nem tudott megbocsátani, miközben Snart úgy hiszi, ez is pont olyan fellángolás volt, mint a többi, azonban valami jelentősen megváltozott Roryban.
A hajó egy közeli vészjelzést fog, aminek Rip utána akar nézni, és reméli, hogy ezzel együtt egy frissítést is szerez Gideon számára, ám mint az lenni szokott, a csapat egyik fele csapdába sétál bele. Az űrkalózok Hunter hajóját akarják, de ezt ő semmi áron nem adja át, miközben bőszen dolgozik a menekülési terven, csak lehet, valaki ebben is megelőzi őt.
A készítők ezúttal sem fogták vissza magukat és csak úgy repkedtek a geek beszólások, Atom Kirkös jelenete, Jax Star Warsos idézete telitalálat, miközben az egész epizódot átjárta az Androméda sci-fi sorozat feelingje. És említettem már, hogy egy cylon is felbukkan a Battlestar Galacticából?
De a csillogás és akció mögött azonban komoly karakterépítés is zajlott. Sara és Snart beszélgetései sokat megmutatta a szereplőkből, és ezzel még intenzívebbé vált a köztük egyre erősebb barátság, illetve Snart is egyre inkább elnyomja magában a bűnözői vénát. Ezzel viszont Rory nem ért egyet, aki szó szerinti álmát élte meg 2046-ban, a vad és kietlen Central Cityben, ahol a bűnözők a tejhatalmú urak. A párosból egyértelműen Snart az ész, és Rory az erő, de nem szabad elfelejteni, hogy utóbbinak is vannak érzései, és senki sem szereti, ha az egyetlen ember, akire számíthatott, elárulja őt.
Az egész epizódot átjárta Rip Hunter visszaemlékezése kadét éveire, és egyúttal Mirandára is: lebukás, önfeláldozás és szerelem – és a legszebb szerelmi történetek azért olyan jók, mert hihetőek, és mert valóban a szeretetről szólnak. Miranda egy csodálatos nő, és remélem még sokszor lesz hozzá szerencsénk.
A Legends of Tomorrow ugyan „csak” egy képregénysorozat, de aki egy kicsit is belenéz, rájön, hogy sokkal komolyabb témákkal foglalkozik, képes a nézőt megríkatni, megnevettetni, megmelengetni és örömkönnyeket csalni az arcára.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback