Kissé meg vagyok szeppenve, ugyanis manapság már az előző évben kiadott játékra is azt mondjuk, hogy régi, erre szembetalálom magam egy olyan, mai napig töretlen népszerűséggel rendelkező játékkal (pontosabban annak online verziójában), ami már túl van azon a bizonyos negyedik x-en. Igen hölgyek és hímek, a ma kivesézésre kerülő játék a Dungeons& Dragons Online.
Bár a nem gépesített előddel még nem volt alkalmam játszani, az olvasottak alapján nagyjából körvonalazódott bennem a játék lényege és technikája, így arra is volt lehetőségem, hogy az átvett dolgok mennyiségét ellenőrizzem az online játékban. Hát, a kocka is itt sokszor rosszul lett eldobva, de ezt majd lentebb olvasva megértitek.
A történet rövid cselekménye a szokásos: az általad megkreált hős (faj, kaszt és azon belüli specializáció rendelkezésünkre áll már a játék kezdete előtt) egy kis szigeten találja magát, ahol különféle rosszarcúak leverése után kilép a nagybetűs életbe, hogy a birodalom minden területén megküzdjön az ellenekkel, és a legerősebb harcossá váljon.
Eddig gondolom semmi újat nem mondtam, hiszen aki ismer legalább egy másik MMO-t az sejthette, hogy valami ilyesmi lesz a cselekmény. A különféle küldetéseket kisebb, de főleg nagyobb dungeonokban végezzük, ahol vagy likvidálni/megmenteni/elzárni kell valakit vagy valamit, esetleg időre kell lezúzni dolgokat, egyedül, vagy akik még nem csömörlöttek meg az internetes állatok tengere miatt, azok nyomulhatnak csapatban is. A támadások a „kockadobás” elve alapján találnak, tévesztenek célt, vagy kritikusak, attól függ, mekkor a mázlink.
A kasztok a szokásos alapokból indulnak (a pár extra az prémium, csakúgy mint a négy alapfajon kívül a többi), tehát van tank, healer, dps, amit csak szeretnénk, de a D&D-ben van kettő nagyon jó dolog, egyfajta innovációként – mondom ezt úgy, hogy ez minden MMO-k „ősapja”. Az első az, hogy van lehetőség arra, hogy más kasztok képességeit átvegyük, eltanuljuk fejlődés közben, ezáltal a harci repertoárunk is színesedik. A másik, számomra nagyon jó húzás az az, hogy a fegyverek használata sem annyira kasztfüggő: tehát én simán nyomulhattam a sorcereremmel úgy, hogy karddal vagy kétkezes bottal hadonászik, vagy a paladinommal dobálhattam fejszét az ellen felé.
A fejlődési út már más lapra tartozik: ha képes vagy hamar kitanulni a játék pályáinak válogatott szívatásait, akkor képes vagy gyorsan fejlődni, de egyszer elérsz ahhoz a ponthoz, hogy nincs több quest, mert akik alapjátékon vannak, azoknak sok „kiegészítő” részek (Pl: Catacombs) nem áll rendelkezésre küldetésügyileg. A korábban kivégzetteket persze újra lehet csinálni, de az ötödik ilyen végigjátszás után már az életkedved is el fog menni attól az adott pályától.
Grafikát tekintve nincs komoly bajom vele: a karakterek arcán mondjuk azért lehetne mit szépíteni – jó, azért nem várok el Aion vagy Tera színvonalút –, csak ne az összes karakter ilyen ráncos homlokú néni vagy muki legyen. A Mob-ok is elég szépek (zombik!!), és a képességek is kellően látványosak (már ami a mágia alapú harcosokat illeti).
Szokásosan itt is guildelés, petek és a kimaradhatatlan craftolás – ahol szintén meg kell harcolni olykor az alapanyagokért, de megéri –, de itt kivételesen nincs housing, valamint a normál kakaskodásra is van külön hely.
Én alapvetően elégedett vagyok a Dungeons&Dragons-el, jó a történet, jók a harci stílusok és az ellenfelek, a tájak és szépek a maguk módján, és a kalandok is néha-néha már a Tomb Raidert jutatták eszembe (rejtett csapdák, ajtók stb.). Remélem másoknak is majd hasonló élményt fog nyújtani.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback