Korábban Catleen írt a Zombieland című, számomra a Haláli Hullák Hajnala mellett legfontosabb zombi paródiáról, de nem tudom, hányan vannak tisztában azzal az információval, hogy nemsokkal a film után sorozatot is akartak gyártani a négyes túlélőfogat további kalandjairól. Ez hol kisebb, de legtöbb esetben nagyobb dolgok (pl: főszereplők kicserélése) végül megakadályozták, de egy részt mégis elkészült belőle – és erről a nyitó/záró epizódról lesz szó.
A rész már eleve egy „érdekes” és „mély értelmű” párbeszéddel kezd két kolléga között, akiknek a hátuk mögött láthatjuk, hogy a zombik már igencsak tizedelik a népet, majd miután oda is betörnek az élőholtak, megismerhetjük azt a férfit, akinek később az élőholtak irtása lesz a munkája: Tallahassee-t (Kirk Ward). Utána ugrunk az időben pár héttel a film cselekménye után, és ismét csak Colombus (Tyler Ross) lesz a narrátor. Mint az kiderül szétmentek Wichitával (Maiara Walsh), valamint van egy új túlélő (vagyis, inkább csak a hangja) Detroit (Kendra Fountain), aki irányítja a srácokat további túlélők felé – hiszen több a sok, mint a kevés alapon indulnak neki, csak a vendégtúlélők valahogy sosem húzzák sokáig.
Ami miatt nagyon nagy hátránnyal kezdett volna ez a sorozat, az eleve már a szereplőket alakító színészek körüli kérdések; miért kellett lecserélni a filmbéli alakokat? Miért nem eleve a sorozatban lévőkkel forgatták a filmet? Stb. Sok a kérdés és nincs rájuk válasz. Ami a sorozatbéli karaktereket illeti, ők eléggé felemásak: amennyire bírtam Colombust és Wichitát a filmben, nagyjából akkorát fordult a szemléletem a két új arculattal a fél órás műsoridő nagy részében. Amíg a filmbéli Colombus folyton parázott és félt, de ha akart képes volt felülkerekedni a saját gátlásain, itt meg szerintem kifogyott belőle a Duracell, Wichita meg lement fuxeszközbe.
Little Rock-on (Izabela Vidovic) én semmi változást nem vettem észre, de amin a legjobban meglepődtem, hogy bírtam az új/régi Tallahassee-t. Bár eléggé furcsa volt egy-két behozott változtatás a karakternél, a már megszokott dolgokat ugyanúgy visszatudta adni (még soha nem ütöttem meg gyereket). Detroit pedig egy remek hang az éterben, és egy viszonylag üdítő jelenség a zombiapokalipszis kellős közepén önként segítő arc.
Akármennyire is felkeltette a figyelmemet ez a „pilot” epizód, sajnos azt is be kell látnom, hogy ez a történet cselekmény a parodisztikus humorával nem húzott volna ki annyit, mint mondjuk az Ash vs. Evil Dead, de az sem állt volna neki, ha átcsap The Walking Dead-es komolyságba. Ebből a szemszögből nézve jó is, hogy végül nem készült el a sorozat. Aki azonban mégis kíváncsi erre az egy elkészült epizódra az nyugodtan nyálazza fel az internet hasábjait.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.