Ha már a Simpson Család és a Family Guy is kitárgyalásra került, akkor a South Park legújabb, szám szerint a 19.-ik évada sem kerülheti ezt el. Ugye a legtöbb esetben az ilyen kaliberű hosszúsággal rendelkező sorozatok időnként átmenetileg vagy akár tartósan is veszítenek népszerűségükből az újonnan behozott dolgok miatt, de mélypont helyett itt egy frappáns, de látszódó időhúzásnak lehetünk a szemtanúi.
Az új évad egyből azzal indít, hogy a korábbi iskola igazgatónőt leváltották bizonyos problémák miatt, és egy PC nevű pacák lett az új igazgató, aki két percben felsorolja a kisváros összes hibáját (magyarán, amik miatt szeretjük); hogy rasszisták, szexisták, inkompetensek és nem képesek lépést tartani a világgal. Az új diri kemény és ellenvéleményt nem tűr, még Cartmant is képes megalázkodásra kényszeríteni, csakúgy, mint a szülőket – de pont ezekből a megnyilvánulásiból láthatjuk azt, hogy hiába a napszemüveg és a kemény szavak, bizony ő sem jobb semmivel sem a város lakóitól.
Mint a korábbi évadokban, persze itt is különféle furcsa dolgok történnek hőseinkkel, ám itt már bizonyos dolgok miatt ezek a részek összekapcsolódnak, legyen az Mr. Garrison politikai karrierje (Hova lett a hazám?), Butters románca, vagy az utóbbi időben elég nagy szerepet kapó Jimmy sajtóért való harca (Szponzorált Tartalom). Persze ezek mind olyan köntösben amik görbe tükörben bújtatva ábrázolják a mai világot – nem a két és nem is az öt évvel ezelőttit, hanem a mát, az elmúlt pár hónap történéseit, botrányait kezdve a bevándorló-problémával, a sajtószabadság veszélyeztetésével, valamint a már évek óta tartó internetfüggőség és annak túlzott befolyása az emberi életre.
Kicsit furcsa ezt most így leírni, de ebben az évadban éreztem először azt, hogy a fő fókusz nem kifejezetten a négy, mindenki által imádott kis rosszcsonton van, hanem a teljes városon. Hiszen a PC megfogalmaz valamit, ami minden nézőben ott van, de senki nem meri kimondani: változás kell. Nos, ezeket a „változásokat” megkapjuk úgy, hogy közben azok a karakterek, akiket eddig ismertünk szinte semmit sem változnak. Külső plasztika van, de belül éppen hogy csak megváltozott valami és ez valamilyen szinten dicséretes. Hiszen nézzük csak meg a Family Guy-t: az egész elindult egy nyíltan diszfunkcionális, de ahhoz képest összetartó családból, és nézzük meg mi van ma. Az egyedüli mentőöv, ami keretet is adott ennek a problémának az a Hurrikán a Gomba és a Család c. epizód volt.
Ehhez képest a South Park úgy ért el változást, hogy a szereplők közül alig változott valakiben valami. Hiszen lehet csicsás boltja vagy elit negyede a városnak, akik képesek gyerekmunkásokkal összeverekedni (Az új negyed), az mindig olyan marad, amilyen. Amire külön büszke vagyok az új évad miatt az az, ahogyan a háttérben zajló történések bontakoznak ki Jimmyvel, PC dirivel meg egy lánnyal, aki folyton csendben van, az igazgató mégis mindig ráüvölt. Spoilert elkerülendően nem lövöm le azoknak a poént, akik még nem látták az új szériát, de nagyon jól elsütött kis poén, amibe még az egyre inkább idegileg labilis Mr. Mackey is beszáll majd.
Engem személy szerint, ha nem is kilóra, de megvett ismét a South Park: azt nem tagadhatjuk, hogy nem változott semmit, mert az őszintén szólva kellett már neki, de legbelül megmaradt ugyanannak az alpári, perverz, de remek sorozatnak, amit mindenki szeret.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback