Egy szőnyeg, egy nyúl, egy borz, egy kutya és egy kislány… fura alapanyagok ugye? Az Inu X Boku SS viszont kisült belőle. Tálaljunk!
Shirakiin Ririchiyo a jómódú Shirakiin-ház leszármazottja. Bár ember kinézetű, mégis hordoz magával egy titkot. Vérében Ayakhasi vér csörgedezik, ezért családja egy kitaszított tagja, akit csak kötelességből tűrnek meg maguk mellett. Ririchiyo azonban, hogy megszabaduljon a kellemetlen, és bosszantó emberektől, akik nem szeretik, csak muszájból, az Ayakashi Kan nevű lakókomplexumba költözik, hogy magányra ítélje saját magát. Ebben az épületben sok más hasonló ayakahsi leszármazott éli vígan életét egy hozzá kirendelt ügynökkel karöltve, akiknek az a dolguk, hogy megvédjék a klienst a természetfeletti veszélyektől. Ririchiyo mellé egy Miketsukami nevű kutya démont rendelnek ki, aki hamar megszereti új úrnőjét és lesi minden kívánságát, azonban a lány sokáig nem is vesz róla tudomást. Valójában szokatlan neki, hogy valaki önzetlenül foglalkozzon vele, ezért lassú folyamat árán tudják csak egymást megismerni és megszeretni.
Majdnem hasonló a többi anime alaphoz, de pontosan ezért szeretem annyira, mert csak majdnem. Az Inu X Boku SS beemeli a tradicionális japánt, és keveri a modernnel. Ez látszik a szereplőkön, a viselkedésükön és a helyszínen is. A sorozat nézeti magát, végigpörgethető, szinte mindegyik része izgalmas, vagy hasfaldöngetően vicces. A történeten túl, mely nem igen mozdul ki a saját határain, nem hordoz nagy csavarokat, leginkább a főszereplő lelki világát boncolgatja, főleg Ririchiyoét. Kapcsolata Miketsukamival nincs elsietve, elég időt hagy arra, hogy a végül szerelembe forduló érzelmeik rendesen kiforrjanak, én ne hirtelen csapódjanak az arcunkba. Nem történik az, hogy ők szeretik egymást és kész. Az egyik legmegkapóbb ez, hogy a folyamat az utolsó részig tart, bár néha azt éreztem direkt kerülgetik a forró kását, de normális esetben, a való életben is így működik ( működne)Ahogy együtt mozognak vélek felfedezni némi Kuroshitsujis beütést, de nem könyvelem el koppintásnak, hiszen egyszerűen így kell kinézzen egy úrnő meg csúnyán fogalmazva a szolgájának a kapcsolata első körben, később persze finomulnak a dolgok.
A két főszereplőn túl kapunk jó néhány egyedi karaktert. Személyes kedvencem Karuta, aki a világ legnagyobb kaja tarhálója széles e világon, vagy a szőnyeggé – vagy valami hasonlóvá – változó ayakashi, Renshou, akiről, nos… visszaemlékezve, nem igazán tudok elmondani semmit. És ez egy kisebb hibája a sorozatnak, hogy nagyon jó mellékszereplőket találtak ki, de a történetüket nem dolgozták ki eléggé, helyette bedobták őket mindenféle viccesebbnél viccesebb jelenetbe, ami nem baj, de, ha már ilyen jól kitalált karaktereket vonultatnak fel, dolgozzák is ki őket.
Ettől eltekintve az Inu X Boku SS nagyon szép grafikailag, imádom a karakterdizájnt, a sok chibis jelenetet, ami feldobja a cuki faktort, az openinget, a háttérzenét és hangefekteket, illetve a szenzációs szinkront. Yuuichi Nakamura a favorit Miketsukamiként. Amikor kell dörmögő mély, máskor aranyosan magas hangú, de igazából mindenki el lett találva. Minden olyan kedves, anime rajongónak ajánlom, aki aranyos, könnyű animére vágyik, némi fantasztikummal, szerelemmel(amire várni kell) teli humorral, de mély történettel.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
