Végre!
Bernadette egy kis játékos feladvány segítségével elárulja Howardnak, hogy babát vár, amire férje elég felemásan reagál – előbb megőrül, majd pánikolni kezd, hogy vajon hogyan fogják megoldani a gyereknevelést? Miután Howard lenyugszik, mindketten elindulnak, hogy bejelentsék a nagy hírt a barátaiknak – Howard a srácoknak, Bernie a csajoknak. Az ilyen bejelentés persze ünneplést von maga után, bár Bernie-éket és Howardékat koccintás közben is az izgatja, hogyan lesznek majd képesek kezelni a helyzetet.
Lehet szidni a készítőket, hogy a gyerek behozatala már a vég kezdete, és hogy a baba csak rontani fog a sorozaton, de egy dolog biztos: már a bejelentés utáni első epizódban sikerült a gyerek kapcsán egy olyan központi konfliktust behozni, ami köré fel lehetett építeni az egész epizódot, méghozzá úgy, hogy abban minden fontos szereplő részt vegyen. Vagyis végre-valahára nem lett elaprózva a sztori, hanem egy viszonylag kerek narratívát kaptunk.
Bernie kis „kincsvadászata” kifejezetten cuki volt, Howard ezt követő kifakadása pedig egészen hiteles. Amúgy érdekes, hogy az elmúlt szezonokban mindig is Howard volt az, aki felhozta a gyerektémát, Bernie pedig a vonakodó fél, ám most mégis Howard volt az, aki bepánikolt, amint meghallotta a hírt – amivel nincs is semmi baj! Más dolog vágyni valamire, és megint más szembesülni azzal, hogy ez be fog következni, a gyerekvállalás meg aztán ijesztő dolog.
Az is tetszett, hogy a baba híre szépen összehozta a srácokat, akik ennek köszönhetően képesek voltak csapatként viselkedni – Leonardék összedolgoztak, hogy előálljanak valami olyan ötlettel, amivel pénzt kereshetnek a gyerek felneveléséhez, Pennyék pedig – a maguk módján – próbáltak megnyugtatni Bernadette-et, hogy minden rendben lesz (akkor is, ha közben minden arra ment ki szinte, hogy Bernadette miktől lett most eltiltva).
Többé-kevésbé a humor is jó volt – a héten többször is hangosan felnevettem, főleg az utolsó jeleneten –, de azért még hagyott némi kívánnivalót maga után. Például Leonard SMS-e ott volt a szeren, a részeg Sheldon pedig megunhatatlan gag, de a karaokét kicsit már túlzásnak találtam. Persze, értem én, hogy miért kellett, és az ötletet értékelem is, de a végeredményt így is inkább találtam egy kicsit cikinek, semmint viccesnek (és nem, a srácok nem tudnak énekelni). Azt viszont szeretném leszögezni, hogy a baba fogantatásának története telitalálat volt.
A Big Bang továbbra sincs a csúcson, de az eheti részt akkor is előrelépésnek tekintem, legalábbis az utóbbi pár epizódhoz képest, és csak abban reménykedem, hogy ez nem csak a véletlen műve, hanem a javulás majd szépen tendenciává válik a következő pár hétben.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
