Remélem, kialudtátok magatokat éjjel, ugyanis Freddy visszatér és bosszúra éhes. Habár Freddy nem egy mai csóka már, de azt hiszem, ez a fenti mondat mindig igaz lesz rá – és pont ezért is szeretjük őt. Ezúttal nem jutott haspólós Johnny Depp – talán szerencsénkre – de azért azt akkori divat így is öl időnként, ha Álomlovagunk nem volna elég.
Miután szegény Nancyt (Heather Langenkamp) őrültnek nyilvánították, a Thompson ház megüresedett. Nem is sokáig váratott magára az új lakó, pontosabban lakók a Walsh család személyében. Jesse (Mark Patton) viszonylag hamar be is illeszkedik a gimiben és barátra is lel Lisa (Kim Myers) személyében. Miközben a srác igyekszik megküzdeni a kamaszkorával, valamint a többiek élcelődésével, amiért Lisát fuvarozza állandó jelleggel, rémálmok kezdik gyötörni. Ez egy darabig senkinek nem szúr szemet, azonban elég hamar elmérgesedik a helyzet és a szülei gyanakodni kezdenek, hogy a fiuk talán drogozik. Persze a valóság ennél sokkal rosszabb, Jesset Freddy kínozza, hogy testet ölthessen és szabadon garázdálkodhasson.
Az első gyilkosság után Jesse belátja, hogy ezzel nem tud egyedül megküzdeni, így elárulja Lisának, hogy mi gyötri ennyire. A történet hihetetlen, ám a lány valamiért mégis hitelt ad neki és segíteni szeretne neki. Ám a dolgok ezek után sem mennek zökkenőmentesen. A kérdés már csak az, hogy vajon az akarat és a szerelem győz, vagy a bosszú?
Különösen közel áll a szívemhez ez a rész. Nem csak azért, mert nincsenek benne haspólós fiúk – bár kétségkívül ez is vonzó pont –, hanem mert ezen a ponton vált Freddy még inkább veszélyessé, hiszen immáron nem csak az álmokban támadott. Külön szépen volt ez megjelenítve is, ami azért nem kis teljesítmény, ha azt vesszük, hogy harminc év alatt a filmes technológia elég nagyot ugrott. Krueger azonban a mai napig ijesztő tud lenni – pont ezért imádjuk.
Robert Englund munkáját már ismerjük természetesen és most sem adott ki rossz munkát a kezéből, azonban a többieket is megilleti a dicséret. Különösen a Jesse-t játszó Mark Patton érdemel nagy-nagy tapsot, mert azért nem kismeló lehet olyasvalamitől szenvedni, ami belülről támad kifelé, nem pedig fordítva. Kim Myers vele ellentétben viszont időnként nagyon elgondolkodtatott, hogy mit is szeretne kifejezni. Időnként hajlamos volt olyan furcsa fintorokat vágni, hogy már azt hittem örül valaminek – teljesen indokolatlanul. Ez általában ne szokott gáz lenni, ha a női főszereplőt csak dísznek tartják, de a Rémálom-filmekről elmondható, hogy szeretik a hősnőket. Szóval erre talán érdemes lett volna rágyúrni.
Aki szerette a Rémálom az Elm utcában első részét, annak eszébe ne jusson ezen a ponton megállni! Bár, ami azt illeti, szerintem ilyesmi nem sok embernek jutna eszébe, hiszen egy nagyon jól összerakott kis alkotásról beszélünk – nem véletlenül népszerű a mai napig. Ha valaki még nem kezdett bele, annak házi feladat!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk