Nem azt mondom, hogy ez a rész túlszárnyalta volna a tegnapit, de annyi biztos, hogy a készítőgárdának ezúttal sincs semmi oka szégyenkezni.
A soron lévő áldozat az orosz nagykövetség egyik diplomatájának fia, akinek torkát egy lerobbant környéken, egy elhagyatott épületben vágták el. A nagykövetség és az apa együttműködően áll a nyomozáshoz, viszont van egy feltételük a nyomozással kapcsolatban: azt egy orosz biztonsági szakembernek Vasiliy Zhirovnak (Nick E. Tarabay) is felügyelnie kell. Beckett persze egy cseppet sem örül a koloncnak – neki már éppen elég az is, hogy a diplomáciai mentességük miatt szinte egyetlen potenciális gyanúsítottal sem tud normálisan beszélni –, ám mikor kiderül, hogy a szívélyes orosz inkább turistáskodna, és ráadásul még nagy Castle-fan is, máris megszületik a nagy ötlet: rásózza őt Rickre. Mindeközben Ryanék a második gyerek babaváró bulijára készülnek, és az is felmerül, hogy továbbra is senkinek sincs fogalma arról, hogy Kate és Rick együtt vannak.
Az első dolog, amit ebben a részben nagyon eltaláltak, az Zhirov karaktere – volt itt minden, tipikus, amerikainak már túlzott szívélyesség (ölelgetés, csókolgatás), cuki akcentus, hatalmas lelkesedés, meg úgy szimplán minden, hogy a néző rögvest megkedvelje a karaktert. Viszont Zhirov nem ragadt meg az egyszerű comic relief-figura szintjén – elég hamar rá kellett ugyanis jönnünk, hogy több, mint aminek látszik, ami némi feszültséghez vezetett, hiszen egy ponton nem tudhattuk, hogy barát-e vagy ellenség.
A nyomozás kellemesen csavaros volt. Az előző részre ugye azt mondtam, hogy valami nagyobb végkifejlettre számítottam – na, itt most pont ennek az ellenkezője történt. Első körben könnyedén azt hihettük volna, hogy a srác egyszerűen csak rossz társaságba keveredett, drogozni kezdett, a dealere meg megölte, a nyomozás legnagyobb hátráltatója pedig a diplomáciai mentességet élvező haverok lesznek. Ám ezt a szálat viszonylag hamar ejti az epizód, hogy jóval sötétebb, veszélyesebb vizekre evezzen – avagy jönnek az alvó KGB-ügynökök meg a mesterlövészek. Ja, és van egy majd-kínzás jelenet is, amit ezúttal, a szezonpremierrel ellentétben, sikerült igazán Castle-sen megoldani.
Az izgalom és a humor mellett azonban a mélyebb érzelmeknek is jutott hely. Az előbb emlegetett alvó KGB ügynökök miatt ismét előkerült Rita – Rick kvázi mostohaanyja, akit még szezonpremierben ismertünk meg –, miután Kate úgy döntött, kikéri a nő tanácsát az ügyben. Ez pedig oda vezetett, hogy Rita és Rick találkoztak, és bár azért a sorozatban volt már nem kevés szívhez szóló jelenet, ez a szcéna méltán megérdemel egy helyet a top tízben. A jelenet legütősebb sorai nyelvileg rettentő egyszerűek voltak, viszont annyi nyers érzelem szorult beléjük, annyira szívbemarkoló volt ez az egész – az elveszett fiú, aki kétségbeesetten keresi k apacsot maga és az apja közt –, hogy le a kalappal mind a színészek, mind az írók előtt.
A mellékszál – a babaváró buli, plusz továbbra is Kate és Rick „szakítása” – ezúttal nem sok teret kapott, mondjuk ez nem is volt igazán zavaró. A nyitójelenetben tisztáztuk, hogy Rick nem tud babaajándékot venni, és hogy Martháék sem tudják, hogy rendeződtek a dolgok Beckett-tel (Bár Ricknek volt egy olyan elszólása, hogy csoda, még nem jöttek rá), ezenfelül viszont mindössze pár futó megjegyzésre futotta. Viszont ismét előkerült Beckett orosz nyelvtudása, és az, hogy ez mennyire felizgatja Ricket, és ezért ismét csak pluszpont jár.
Mindezek után pedig mindössze csak egy kérdésem maradt: az epizód végén Castle azt mondja, hogy Beckett-tel már hat országban csókolóztak – vajon melyik lehet az a hat ország?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
