A Castle egy epizód erejére röpke kitérőt tesz a tárgyalóterembe, amit ráadásul olyan jól vesz, hogy én csak hálálkodni tudok.
A történet elején visszaugrunk egy kicsit az időben, egészen 2015 szeptemberébe, mikor is egy magánházban tartott jótékonysági felolvasáson Rick szemtanúja lesz annak, ahogy a felszolgáló személyzet egyik tagja végez az egyik vendéggel. Öt hónappal később elérkezik a tárgyalás napja, amikor is Ricknek a vád tanújaként kell felszólalnia. Csakhogy a védelem ügyvédjét az utolsó pillanatban lecserélik, méghozzá nem másra, mint Caleb Brownra, arra a férfira, akinek minden jel szerint nagyon is sok köze van a rejtélyes LokSathoz – amiről persze Castle mit sem tud. Azonban Brown nem csak potenciálisan veszélyes, hanem remek védőügyvéd is, aki pillanatok alatt eléri, hogy ne csak az esküdtszék hite rendüljön meg Rick vallomásában, hanem magának az írónak is. A vallomástétel után Castle meg van róla győződve, hogy nem egészen az történhetett, amit látott, így a banda öt hónap távlatából kezd ismét nyomozásba, hogy megmentsék a vádlottat.
Először is tisztázzunk egy technikai dolgot: miért is van ma Castle cikk? Nos azért, mert az ABC kicsit bekavarta az adásrendet, aminek nyomán egy héttel eltolta a Castle visszatértét – eredetileg február egyre volt beütemezve a múlt heti rész –, az így keletkezett epizódfelesleget pedig úgy oldotta meg, hogy február 14-én és 15-én is lead egy-egy epizódot. Tehát ma is van cikk, meg holnap is lesz.
És akkor az epizódról: nagyon-nagyon tetszett. Végre sikerült megtalálnia a készítőknek a tökéletes egyensúlyt, azt, ami eddig hiányzott ebből a szezonból: voltak cuki Caskett-pillanatok (felesleges dráma nélkül), ismét együtt nyomozott a banda, volt Castle-féle őrült ötlet, és még maga a nyomozás is izgalomban tartott.
Bevallom, engem már az első jelentben megvettem, a felolvasás estéjén – esküszöm, az első pillanattól kezdve azon járt az agyam, hogy ki lehet a mosdóban, mert hogy annak még biztos jelentősége lesz (lett is), meg próbáltam rájönni, milyen apró jeleket is rejtettek el még ebben a pár percben. (Amúgy egy fontos dolog, amit itt persze, kénytelenek voltak beletenni, de a való életben véletlenül se csináljuk: ha leszúrnak valaki, a bökőt tessék benne hagyni! Lehet, hogy pont az akadályozza meg, hogy a sebesült elvérezzen.)
Aztán ezután következett a tárgyalás, ami szimplán wow volt – Castle vallomását szó szerint nem lehetett volna jobban megcsinálni. Caleb Brown zseniálisan, pillanatok alatt zúzta porrá, méghozzá úgy, hogy az írók a mondandójába gyönyörűen beleépítették Rick múltját – az emlékezetkiesést, azt, hogy 3XK bemártotta, de még az is felmerült, hogy mi van a Nikki Heat könyvekben – ergo ez az egész csodálatos volt, én meg nyitott szájjal bámultam a képernyőt.
Meg ami még gyönyörű volt, az az, hogy nem volt tiszta határvonal a jó és a rossz közt: nézőként nagyon hamar a vádlott oldalára állunk, ám ebben visszatart minket az, hogy mellette meg Caleb Brown áll, akiben tudjuk, hogy nem szabad megbíznunk. Csakhogy most ő is rendes tagnak tűnik, és mintha egy oldalon állnánk vele – miközben a vád ügyvédje egyre ellenszenvesebb lesz (amúgy van egy olyan érzésem, hogy eme utóbbi karaktert nem most láttuk utoljára, mert ha így lenne, akkor nem ejtették volna el csak úgy lazán, hogy Lanie-vel randizgat).
És bár a feszültség-faktort tekintve tényleg Brown és Castle összecsapása volt a csúcspont, azért a nyomozás többi része is remek volt – sőt, megkockáztatom, hogy hozta a korai évadok hangulatát. Volt kínaizás az őrsön, comic-relief gyanúsított, no, meg Castle-féle „rossz terv” – avagy húzzuk fel a bírót, hogy őrizetbe vegyenek minket, hogy aztán ott beszélhessünk a vádlottal. Klasszikus Castle, imádtam! Bár azt ezért beismerem, hogy a megoldásban kicsit csalódtam – az az én hibám mondjuk, hogy kicsit belekavarodtam a sztoriba (meg annak a hibája, hogy nem volt felirat), azt viszont tényleg röstellem egy kicsit, hogy a végén nem az volt a csattanó, hogy ez az ügy valami nagyobbnak a része.
Szóval végre, végre tökéletesen meg voltam elégedve a Castle-lel, és így ismét azt mondhatom, hogy alig várom a következő epizódot – amire szerencsére ezúttal csak egy napot kell várni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
