Egy nagyobb kihagyás után ismét belevágok a lecsóba, hogy ott tudjuk folytatni, a Flasht ahol éppen tart. Figyelem a cikk nyomokban Spoilert tartalmaz csak saját felelősségre!
Barry (Grant Gustin) a Zoomal való „találkozás” után konkrétan kerekes székbe kényszerül, ám amíg meggyógyul, addig se lehet nyugalom városban. Egy régi jó ismerős köszön vissza, Grodd a gorilla, aki magányában elrabolja Caitlin (Danielle Panabaker), hogy segítsek neki még több Groddot létrehozni. Eközben Cisconak (Carlos Valdes) végre sikerül randiznia Kendrával (Ciara Renée) akivel kapcsolatban nagyon fura látomásai lesznek.
Nincs ezzel a résszel semmi különösebb probléma, azt leszámítva, hogy annyi létjogosultsága van, hogy Barry szenvedni tud még egy részen keresztül, önmagától meg a tehetetlenségétől. A rész végén persze felkel a székből és elintézi Groddot, és voltaképp már meggyógyult csak félelmében, gondolta eljátssza még egy kicsit, hogy nyomorék és nem képes olyan gyorsan szaladni. Mindez persze azért van, mert Zoom megalázta az előző részben és nem a teste, hanem a lelke nincs rendben, de hát a Flash csapat azért van, hogy gyorsan helyre tegyék, így végül meg is szabadulunk a szőrös barátunktól, Barry pedig visszakapja az önbizalmát. Nem tudom kijelenteni egy az egyben, hogy csak időhúzásnak volt jó a rész, vagy, mert sportot űznek abból, hogy az első évadból visszahozogatnak szereplőket, de nem a kedvencem, talán mert Grodd nem épp a kedvenc Flash ellenségem, talán túl sok a beszélő agyturkász gorilla.
Persze van másik szál is a részben, Cisco és Kendra, akiről hamar kiderül, hogy ő lesz a híres Sólyomlány, bár úgy néz ki, ezt ő maga sem tudja, ám Cisco képességével az első érintkezésnél rájön erre, de még maga se réti, miért látja a lányt hatalmas szárnyakkal a hátán. A következő rész viszont választ ad erre.
Mit ad ég a Legends of Tomorrow részben a teljes íjász kompánia is becsatlakozik, hogy megvédjék a titokzatos Kendrát, egy még titokzatosabb ellenségtől, egy férfitól, aki minden áron meg akarja őt ölni. Az eseményekbe bekapcsolódik egy másik ismeretlen férfi, Carter Hall (Falk Hentschel), aki azt állítja, hogy ő és Kednra már évezredek óta harcolnak a halhatatlan Vandal Savage (Casper Crump) ellen, aki folyton az életükre tör és megöli őket, de ők mindig újra és újra reinkarnálódnak. A két egyesült szuperhős csapat tehát felveszi a versenyt egy igencsak erős és varázserővel bíró ellenféllel, aki ráadásul még halhatatlan is. Kendrának pedig fel kell dolgoznia a hallottakat és fel kell fedeznie rég elfeledett képességét, a sólyomszárnyait.
Az egyik kedvenc storymat vették elő, amit az animációs sorozatban már láttam, persze eléggé felspékelve. Nagyon jól volt kivitelezve, nagyon látványosak a szárnyak meg, ahogy röpködnek, de amit biztosan láttam a színészek arcán, hogy ez már nekik is sok. Főleg amikor Carter elmeséli a több ezer éve visszavezethető múltjukat, de végül ettől lett hiteles az alakításuk, hogy van, mit ők sem tudnak elsőre befogadni, vagy megérteni. Az is jól jött át, amikor Kendra ráébred a képességeire, úgy viselkedik, ahogyan azt elvárnánk, vagy mi is tennénk ebben az esetben. Nem egyszerű egy ilyen léptékű dolgot feldolgozni, pláne miközben a fejedet akarja egy gyilkos. Kendrának viszont megvan a kellő bátorsága ahhoz, hogy kezébe vegye az irányítást és végül meg is teszi. Azt viszont nem értettem, hogy minek kellett ide az íjász csapat. Oliveréknek nem volt jobb dolguk? Nem hiszem el, hogy Barry ne tudta volna egyedül megvédeni, aztán rájöttem, hogy ahhoz, hogy Malcom Merlin (John Barrowman) néha előbukkanjon a félhomályból – számomra nagyon komikusan vagy kétszer a rész alatt– és megmagyarázzon mindenféle hókuszpók mesét, ahhoz bizony Oliverék is kellettek. Nem mondom, hogy nem fértek el, izgalmasabbá tették a harcot, és néha kell egy- egy Flash Arrow crossover, de néha sok az amikor Caitlin Cisco meg Falicity (Emily Bett Rickards) összetalálkozik és a szokásosnál is több fantasztikummal átitatott fizikát magyaráznak, és talán ezt sokallom, nem is a két kedvelt szuperhőst.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
