A DC legújabb sorozatának bevezetője ütősre sikeredett, de hogy mennyire, azt igazán a pilot második fele mutatja meg. Képregényrajongóknak igazi csemege, fanoknak egy vágyálom, geekeknek meg alapból kötelező!
Hunter kapitány 1975-be vezette hőseit (na, meg két bűnözőjét), mivel ebben az idősíkban akadt valaki, aki a gonosztevő és a nemsokára világuralomra törő Vandal Savage szakértőjének bizonyult. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy Savage korábban megölte az ő szüleit, ám a reinkarnálódás már csak ilyen: ott találunk rokont, ahol legkevésbé számítanánk rá. Ahogy azonban Hunter is rávilágított, olykor maga az idő az ellenség, és ezúttal is ez történt, hiszen a reménybeli újraegyesülésből gyász lett. Ám ez a gyász adott erőt Kendrának a további harchoz, és hogy a fiától kapott információk alapján elkapják Savage-t.
A csapat ezúttal nem időben, hanem térben utazott, méghozzá Norvégiába, ahol egy nukleáris bomba árverésére toppantak be, reménykedve abban, hogy Vandalt most elfoghatják. A terv ugyan jónak tűnt, mégis nem várt következményekkel járt: lebukás, elveszett technológia, és önértékelési gondok. Hunter kapitány csapata ezúttal a saját feje után ment, előidézve egy olyan katasztrófát, amire maguk sem készültek fel.
Nagyon hamar elérte nálam a Legends of Tomorrow, hogy örökre megszeressem: bár egy bájos és felszínes sorozatnak tűnt kezdetben, valójában sokkal több annál, és már a pilot második részében kiderül, hogy miért. Bár hősökről és valamikori legendákról beszélünk, ők is csak emberek, olykor gyarlók, olykor félnek, vagy éppen menők – igen ilyen is lesz, és garantálom, az epizód legviccesebb pillanatai. Például Cold és Heat kapcsolata, a kölcsönös tiszteleten és megértésen alapul, illetve a lojalitáson, és bizony a két ízig-vérig rosszfiú ezúttal komoly betekintést enged a miértbe. Vagy Firestromot alkotó két fél különös kapcsolata, ami néha közel sem nevezhető barátságnak, mégis a két férfi olyan szinte belelát a másik lelkébe, és segít neki, amit ritkán látni egy ilyen jellegű, könnyednek ígérkező szériában.
Az idővonal kezelés felettébb okos, és az apróbb kitételek teszik igazán logikussá a sorozatbeli utazgatást téren és időn át. Persze itt is megmaradt a „korábbi énednek ne mondj semmit” tétel, de ez annyira ügyesen lett beépítve a storyba, hogy közel sem lehet klisésnek nevezni.
Az alkotók nem csak jól írnak vagy okosak, hanem merészek is, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az epizódban bekövetkező haláleset, ami olyan fájdalmasra sikeredett, hogy összeszorult a szívem – és még csak a második epizódnál járunk! A lenyűgöző karakterizációt csak most kezdték pedzegetni az alkotók, de már így is biztos vagyok benne, hogy az év újonca lesz nálam a Legends of Tomorrow!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!