A nyomozás szépen halad, Peggyék egyre közelebb kerülnek a darázsfészekhez, az eheti epizódban azonban mégis inkább a múlton volt a hangsúly.
Peggy beleveti magát a Calvin Chadwick utáni nyomozásba, aminek folyamán kideríti, hogy támadója, aki nem sokkal korábban megpróbálta megölni őt Howard házában, a szenátorjelöltnek dolgozik. Rose segítségével azt is kideríti, hogy a fickó az Arena Klub biztonsági főnöke – vagyis rengeteg információval szolgálhat a Klubról és a tagok viselt dolgairól. Peggy ezért hát úgy dönt – természetesen mindenféle engedély vagy felhatalmazás nélkül –, hogy Jarvis segítségével elrabolja a férfit. Csakhogy a dologba véletlen Souza is belekeveredik… Mindeközben flashbackeken keresztül megtudjuk, mi vezette Peggyt arra, hogy íróasztal mögött ülő kódfejtőből terepügynök legyen, valamint azt is, hogy mi vonzotta Whitney Frostot a mozihoz.
Ami egyre jobban izgat ebben az évadban, hogy Peggy mégis mennyire közel fog kerülni az Arena Klubhoz – mert azt már most sejtik/tudják, hogy a Klub fejeseinek gyakorlatilag mindenütt vannak már emberei és hatalmas a befolyásuk, valamint a narráció szabályai szerint a szezon végére el kell érnünk valami konklúzióhoz, ami valószínűleg pozitív lesz Peggyre nézve. Másfelől viszont mi nézők tudjuk, hogy az Arena Klub nem más, mint a HYDRA alszervezete, márpedig azt még – gyors fejszámolás – hatvanhét évig nem fogják felfedezni, úgyhogy kíváncsi leszek, mit fognak ebből kihozni az alkotók.
Whitney Frostot továbbra is lebilincselő karakternek tartom, így külön tetszett, hogy kaptunk egy kis bepillantást a múltjába. Kaptunk egy kis ízelítőt abból, ahogy Whitney – vagyis akkor még Agnes – képtelen volt eszével érvényesülni a férfiak uralta világban, és ezért, anyja tanácsára (aki már önmagában egy tragikus, csapdába esett karakter) a szépségére hagyatkozott. Ez amúgy, ha belegondolunk, rettentő szomorú – az, hogy egy okos lánynak butácskának kell tettetnie magát, hogy vigye valamire (erre amúgy nem is olyan régen az Utódokban is láttunk példát).
Peggy háttérsztorija is tragikus – mert ugyan mi más lehetne? –, és bár érdekes, kicsit kidolgozatlannak éreztem. Talán kicsit azért volt ez így, mert ezek a flashbackek két nagyon fontos karaktert is bemutattak – Peggy bátyját, Michaelt, és egykori vőlegényét, Fredet –, akik viszont nem túl sok játékidőt kaptak, ezért gyakorlatilag egy visszafogott konfrontációt leszámítva nem sok feladattal lettek ellátva a karakterek. Viszont ami érdekes, hogy nagyon szép kis párhuzam vonható Peggy és Whitney közt: mindketten megragadtak a „valódi én” és a „felvett szerep” közt – csakhogy amíg Whitney kénytelen volt felölteni magára ezt a szerepet, hogy validitást szerezzen, addig Peggyt pont arra ösztönözték, hogy hagyja hátra az álcát, és legyen önmaga.
Ami pedig a pasikat illeti… Jarvis tündéri, mint mindig, és most még főleg humoros jeleneteket kapott, viszont kicsit úgy éreztem, mintha a háttérbe lett volna szorítva Souza kedvéért. Daniel amúgy újra és újra bizonyítja, hogy kiáll Peggy mellett, akkor is, ha ezzel veszélyezteti az állását. Ennek egyfelől örülök, mert jó, hogy van valaki, akire Peggy számíthat, másfelől viszont úgy érzem, hogy Souza karaktere kezd megint kicsit Peggy-centrikussá válni, miközben elveszíti önmagát (amúgy először nem részesítettem előnyben sem Souzát, sem Thompson, már ami Peggy kegyeit illeti, de az első szezon végére azért mégiscsak kicsit Thompson felé billent a mérleg nyelve). Ezzel egy időben azonban Jack megint félre lett kicsit állítva – mondjuk nehéz is úgy beleszőni a karaktert a sztoriba, hogy ő a New York-i irodát vezeti –, és kezdek attól tartani, hogyha nem lesz belőle a S.H.I.E.L.D. egyik alapító tagja, akkor bizony ő lesz a HYDRA első téglája a szervezetben. Wilkes még minding unalmasan hibátlan – igazi tragikus, testét vesztett hős –, és komolyan mondom, már várom könnyfacsaró végét, hogy legalább valami érdekes is kisüljön belőle. Mondjuk azt azért meg kell említenem, hogy most legalább sikerült valami érdekeset becsempészni vele kapcsolatban a sztoriba, ami igencsak bekavarhat a közeljövőben.
Szóval mit is várom a még visszalévő hat epizódtól? Jó sok Peggyt és Whitneyt, Chadwickék titkos terveit, kicsit önállóbb Souzát, több Jacket, Howardot és Mrs. Jarvist, kevesebb Wilkesot, és legalább ilyen narrációs színvonalat.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
