Az első REC– filmet – akárcsak Ixi – én is imádtam és örültem, hogy végre egy normális és a legtöbb tekintetben jónak mondható horrorfilm, így amikor kijött a második rész, imára csaptam a kezeimet, hogy ne csesszék el. Hát, félig bejött.
A REC 2 ott folytatódik, ahol előző abba maradt. Mindenkit kivétel nélkül elkaptak a házban rohangászó őrültek, de az amúgy nagyobb pánikot elkerülve a katonaság beküld egy elit csapatot, kiegészülve egy „orvossal”, hogy kutassanak túlélők után. A káosz megint hamar elszabadul, hullanak az emberek, és a titokzatos Dr. Owenről (Jonathan Mellor) is kiderül, hogy ő egy pap, és a célja az, hogy megszerezze a démoni megszállásnak az ellenszerét, ami az első megszállott, Medeiros vérében van. Az idő vészesen fogy, pár tini és még maga az előző főhősnő Angela is feltűnik, csak hogy még nagyobb legyen a káosz.
Na, akkor kezdjük is a jó dolgokkal: a film eseményei még mindig hihetetlenek (bizonyos esetekben már túlzottan is, és ne pont jó irányba), a szereplők szerepükhöz megfelelően vagy felkötik a gatyájukat, vagy elhaláloznak, hogy aztán ők is egyfajta humanoid démonként vadásszanak a még józanokra. Igen, sokaknál kiütötte a biztosítékot ez a „vérben lévő sátán” ötlete, de ha ezt úgy vesszük, ez egy nagyon egyedi húzás a készítők részéről.
Meg a REC-ben lévő őrültek, amúgy sem zombik, de nem is olyanok, mint a 28 nappal később-ben lévő dühkórosok. Ki is fejtem röviden, hogy miért: azért nem a szokásos értelemben vett élőholtak, mert itt hiába lövöd fejbe/vágod le a fejét, töröd ki a nyakát, a test a démoni irányítása képes még tovább mozogni és cselekedni. És mivel a fizikai test elszenvedett bizonyos halálos sérüléseket, így technikailag már élőnek sem számít, mint a dühkórosok.
De vissza a filmhez: a helyszínt még mindig ügyesen használják ki, bár a megváltozott kamerakezelés miatt kevésbé érezzük személyesnek, egyben parásabbnak a filmet – kivéve a kommandósok osztott képernyős kameráját. És ezzel a mozdulattal át is nyargalunk a negatív dolgokhoz: az első filmben még érezni lehetett azt, hogy itt van tét, van esély a menekülésre, ha nem is mindenkinek, meg persze a „különleges személyek” (öreg, gyerek, állat) behozása is sokat segített abban, hogy megijedjünk a filmtől. Itt azonban a kőkemény létükre eléggé szétszórt kommandósok mellé kapunk egy vallási fanatikust, mint de facto vezető, valamint ugye minden horro kellékét – a tiniket.
Miért? Miért kell mindig behozni ezt a már rongyosra használt, kötelező sablont. És akkor még nem esett szó a legszemetebb húzásról: Angela (Manuela Velasco) visszatérése, amit valamiért az első film vége miatt nem éreztem jogosnak – pont úgy, mint Sheannál a Síri Találkozások 2-ben. Mondjuk a ilm végén itt is kapunk egy „magyarázatot”, de az nagyon ingerszegény, és igazából csak arra jó, hogy előkészítsen még két filmet, amiből a harmadik az abszolút elmebaj.
Hát, aki szerette az első részt, annak a REC 2 okozni fog némi keserű szájízt, de ez még szó szerint istenes ahhoz képest, ami ezután jön.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback