Mint a buddhizmushoz az átlagtól közelebb álló személyként eleve érdekesnek ígérkezett a Menla Hagyatéka névre keresztelt film, aminek hála betekintést nyerhetünk nemcsak a tibeti orvoslás és gyógyszerkészítés rejtelmeibe és eredetébe, hanem ez a fajta gyógyászat és a nyugati orvoslás esetleges összhangját, valamint a rákkal való „küzdelem” bemutatása kezeltek vagy azok hozzátartozóinak beszámolói alapján.
Történetről azért érdekes írni, mert itt nem volt epikus történet a szó megszokott értelmében: embereket láttunk, akik vagy éppen átesnek egy sorsfordító betegségen vagy azokat láthatjuk és hallhatjuk, akik segítenek rajtuk. De ezekhez érteni kell a tibeti orvoslás módszerét és gyökeres eltérését a megszokott orvosi procedúráktól – amik abból eredeztethetők, hogy a gyógyászat nagy része itt a Buddha tanaira épül. Eleve már a címben is szerepel Menla, a kék testű Buddha, aki a gyógyulásért felelős.
A filmben olyan hol örömteli, hol bánatos információk érnek minket – beleértve a rák itteni felfogását és a nyugati betegellátás ridegségét. De a Menla Hagyatéka nem egy keresztes hadjárat a nyugati gyógyszerek és kezelési módok ellen, hanem egy olyan utat próbál nekünk megmutatni, hogy mi lenne, ha ez a kettő a másikat kiegészítve lép fel az embert ért bajok ellen. És itt van a legfontosabb szó: az ember. Hazánkban sem idegen a ridegség és elég gyakran félvárról vevés az egészségügyi rendszer részéről, és számomra ezért is volt bizonyos szinten szívbemarkoló az, hogy míg itt visszaszámolják azt, hogy mennyi időt kell fájdalmas kínok között leélned – addig ott az orvosok úgy fordulnak feléd, mint egy jó barát, és ha kell a halálig kitartanak melletted.
Felfogások és különbségek. De a különbségekből is lehet egységet kínálni, és erre hívja fel a figyelmet ez a film, és annak is nagyon tudtam örülni, hogy nagyon sok magyar nevet találtam a stáblistában, kezdve a rendezővel, Miklós Ádámmal. A film minden egyes képkockája mondanivalóval kecsegtettet, a kevés zene, ami előfordul a filmben, az is egyszerű és mégis mélyen megérint – és akkor még egy szót sem szóltam a versről, amit az egyik páciens rokona írt és végigkíséri az egész filmet.
Még, aki nem is jártas a Buddhizmusban, annak is bártan tudom ajánlani: lesznek benne szebbe és szomorúbb jelenetek is nem kevés, de hát a világban minden változik – és csak rajtunk múlik, hogy milyen irányba.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback