Ha leírom ide Yazawa ai nevét, tuti a NANA ugrik be elsőnek, másodjára meg a Paradise Kiss.
Hayasaka Yukari végzős középiskolás diáklányként tengeti életét (mily meglepő). Céltalanul sodródik a tanulmányai árjában, és ennek köszönhető, hogy bizonytalanná válik a továbbtanulása. Közömbössége mindenre kiterjed, ám elsőre nem is a jelleme lesz fontos, hanem a külseje, ugyanis a Paradise Kiss divatmárka megalkotói – akik fiatal divattervezők – felkérik, hogy legyen a modelljük, az iskolájuk bemutatóján. A lány szégyenlősen nemet mondd, ám a sorsuk mégis összefonódik, amikor megismerkedik a sármos Georgal, és onnan indul csak el igazán az érzelmi hullámvasút.
Kezdjük ott, hogy milyen érdekes, hogy a Haladó listába került ez a sorozat, pedig anno az Animex is játszotta, csak magyar felirattal, amit szerintem jól is tett meg nem is. Tény, ami tény. Ha egy animét kiadnak szinkronosan, az azokhoz is eljut, akik esetleg nem szeretik eredeti nyelven hallgatni, vagy nem akarnak feliratokat olvasni és a többi. Nem tudom miért maradt el a szinkront, a kis tizenkét részes anime megérdemelt volna ennyit. Ebből kifolyólag azonban, úgy gondoltunk nem igazán van a magyar köztudatban Yazawa Ai szintén remek munkája. Hogy ez levesz – e az érétkéből? Kicsit se.
A történet pofonegyszerű, egyenes és érthető. Aki már volt szerelmes, aki mondjuk, pont keresi az útját, vagy aki kitartóan küzd éppen valamiért, mind mind megtalálja benne a maga karakterét. Sőt, nem csak karakterét, stílusát is. Szinte minden karakter más egyéniséget képvisel. Van itt punk, meg loli, az egyszerűen elegáns, a múzsa és a vénuszi szépség. Ez a színesség árnyalja ezerfelé nem csak a történetet, hanem a hangulatot is. Bár még mindig az iskolai keretek köré vannak beskatulyázva (ezt egyszer el kell fogadnom, hát minden onnan indul) de látszik, hogy karaktereink felelősségteljesen a felnőtté válásra készülnek – többnyire. A szerelmi gubancok is adottak, de ki lehet rajtuk igazodni, szinte azonnal leesik, hogy ki kinek tetszik és kivel fognak kavarni persze semmi nem ennyire egyszerű. Yukari személyén keresztül bemutatott naiv szűzies, félénk jellem pedig nagyon érdekes, főleg az ahogy elcsábítják és végül levetkőzi gátlásait, amik visszatartják önmagától.
A rajzolást senki más művével nem lehetne összetéveszteni. A karakterdizájn még mindig olyan, mintha mindenkit zsiráffal kereszteztek volna, de valahol ettől gyönyörű, egyedi, a kidolgozottság pedig meglátszik a ruhákban, a hátterekben, sőt, ha csak a szereplők külsejét vesszük, nagyon egyediek mind. A zene csak rásegít a megkapó atmoszférára. Ahogy a karakterek stílusjegyei úgy a zenei irányzatok is keverednek egymással, de végül nem katyvasz, hanem egy egészet alkotnak.
Összefoglalva élvezetes mű, de számomra mégsem annyira átható,mint mondjuk a NANA. A kevés játékidő miatt nem nyílt lehetőség a karakterek bővebb kifejtésére. Sok kihagyott történetszál is van, amik jó pár kérdést felvetnek, szerintem bőven akadt volna téma még. Ettől függetlenül, mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg akit érdekelnek a művészetek. Esküszöm ezután még én is kedvet kaptam a varráshoz.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
