Miért nem lepődök én meg azon, hogy most már egy zombihadsereg is van a sorozatban?
Miután Sid véletlen felnyársalta Galavantet a saját kardjával, hőseink gyorsan gyógyítót keresnek barátjuknak – el is jutnak Neo Sporinhoz (Reece Shearsmith), aki azonban addig énekel arról, hogy mennyire kell sietniük, míg végül Galavant meghal. De semmi pánik: Neo ugyanis kifejlesztett egy bájitalt, amivel fel lehet éleszteni a holtakat, azonban hogy az ital működjön, szüksége van még egy ritka hozzávalóra. Eközben mind Valencia, mind Hortensia (miután Barry véletlen meghívót küld a háborúra Isabellának) csatára készül. Madalena és Gareth együtt tervezgeti a támadást Wormwooddal, aki folyamatosan a két uralkodó közti, lehetséges esküvőre tereli a szót, ezzel nagyon különböző reakciót váltva ki a két a két delikvensből: Gareth ráébred, milyen is a szerelem, Madalena pedig bepánikol a házasság gondolatára. Eközben Valenciában Isabellára marad, hogy összeállítsa a csapatokat, azonban azzal kell szembesülnie, hogy a hortensiai fegyverraktár játékokkal van tele.
A Do the D’DEW-ban Galavant barátaival és új, Neótól kapott zombiseregével a valenciai kastély felé tart, amit teljesen üresen talál – amit Richard és Bobbi nem is bán annyira, mert így legalább lehetőségük adódik kicsit romantikázni. Isabella felkeresi Madalenát a valenciai táborban, hogy megbeszélje vele a megadás feltételeit, ám Madalena olyan őrült feltételeket szab, ami végül arra sarkallja Isabellát, hogy mégiscsak bevállalja a háborút – és azt hazudja, hogy náluk van az egyetlen igaz király kardja. Madalena ettől kicsit megretten, és mikor Woodworm bejelenti, hogy ő bizony a sötét művészetes mestere (erre utal az epizód címe: D’DEW – „dark, dark, evil way”, vagy „sötét, sötét, gonosz módszer”), amit Madalenával is megoszthat, a nő kapva kap az alkalmon.
Igazából azt hiszem, megint csak magamat tudom ismételgetni: a sztori gyenge, a poénok jók. A héten ez a két epizód főleg amolyan átvezetés volt a finálé előtt – Galavant meghal, majd feléled, és hadsereget szerez, Madalenáék háborúba vonulnak, Isabella próbálja megvédeni magát és Hortensiát, miközben Rchard és Bobbi „végre” összejön. Nagyon lecsupaszítva a dolgokat valóban csak ennyi történt, és az egyes történetszálak továbbra is igencsak kiforratlannak tűnnek.
Persze továbbra sem kifejezetten probléma – a Galavant nem egy How to Get Away With Murder, hogy a csavaros sztoriért kelljen nézni –, ami viszont továbbra is csípi kicsit a csőrömet, az Bobbi karaktere. Sajnos egyet kell értenem egyes Tumblr felhasználókkal, akik hangot adtak csalódottságuknak, amiért Bobbinak nincs is más funkciója, mint hogy Richard párja legyen, és a karaktere is ennyiből áll – abból, hogy ő szerelmes Richardba. Ráadásul most még ilyen alulírtság mellett is sikerült beledolgozniuk egy ellentmondást: mikor Bobbi csatlakozott Galavantékhez, azért tette, hogy csatába vonuljon velük, most viszont, mikor közel a csata, kijelenti, hogy ő nem megy, mert nem akarja végignézni, ahogy Richard meghal. Nem tudom, abból, amit eddig láttunk a csajból, én inkább azt vártam volna tőle, hogy harciasan csatába vonul, és majd ő megvédi Richardot. De hagyjuk, hátra van még a finálé, lehet, hogy ez a hozzáállás kellett valami csavarhoz. Majd a jövő héten meglátjuk,
De ezen felül a poénok még mindig ütnek: a héten volt például Grease– és A herceg menyasszonya-utalás, egy gyógyszer után elnevezett karakter, csokibárd, Galavant ágyékon térdelte a halált (szó szerint), Gareth Disney hercegnő-módra a szerelemről énekelt, Madalena pedig egy kicsit túl lelkes volt, mikor szóba került, hogy eladja a lelkét némi fekete mágiáért. És akkor a romantikus lelkületű zombiseregről már ne is beszéljünk.
Dalok szintjén a pálmát számomra Neo szólója – arról, hogy mennyire is fontos, hogy siessenek, miközben Galavant haldoklik –, Madalena és Isabella duettje – cicaharc! –, valamint Richard és Bobbi párosa vitte – avagy a Grease sem szent. Mondjuk ebben a sorozatban semmi sem az. Gareth szólója, bár ötletes volt, kicsit gyengére sikeredett, a Do the D’DEW végén felhangzó nyitány-repríz viszont szintén ütött.
Szóval a jövő héten jön a nagy csata (amit Sid már a szezonpremierben elspoilerezett – köszi, Sid!), amiben összecsap Valencia, Hortensia és Galavant/Richard zombiserege. Meg ebbe majd még valahogy bejátszik a Madalena fekete mágiája, a Séf, Tad Cooper, az egyetlen igaz király kardja, és állítólag még Weird Al Yankovich éneklő szerzetese is vissza fog térni. Szóval egy dolog biztos: az évadfinálé nagyon beteg lesz.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.