Biztos megvan az az életérzés, amikor rábukkansz valami olyanra, amit nem tudsz abbahagyni. Na, a Csajok pontosan ilyen!
Hannah Horvath (Lena Dunham) épp szembesül a ténnyel, hogy egyik napról a másikra kedves szülei eleresztik a kezét, vagyis attól a perctől kezdve neki kel megkeresnie a kenyérre, lakbérre és úgy az életre való pénzt. A sokkot nem könnyű feldolgozni, ezért miután kisiránkozza magát, megpróbál talpra állni és munkát keresni. Azonban semmire se menne legjobb barátnők nélkül. Lakótársa Marnie (Allison Williams) ott segít neki ahol tud, főleg ha anyagiakról van szó, persze csak egy bizonyos ideig. Régi barátnője Jessa (Jemima Kirke), aki most tér haza Párizsból ismét csatlakozik a nőci klubhoz, és magával rántja igencsak naiv unokahúgát Shoshannat (Zosia Mamet). Négyen együtt próbálnak meg közösen – vagy néha egyedül – tovahaladni a problémákon, amiket elsősorban a munka, a megélhetés és a pasik tesznek ki. Hétköznapinak hangzik ugye? Ennél élet szagúbb nem is lehetne!
Kezdjük ott, hogy ez a HBO agyszüleménye, vagyis ismerve a csatorna eddig kiadott remekműveit, a játékidő majdnem hatvan százalékát az igencsak forróra sikeredett szexjelenetek teszik ki. Ez zavar minket? Dehogy, csak gondoltam közlöm előre, mert, én nem voltam felkészülve, hogy az első évad első része közepén, szembe találom magam Adam Driver formás tomporával. De persze nem csak erről szól, mert akkor akár pornót is nézhetnénk. A történet sokkal árnyaltabb, sokkal emberibb, mint azt hinnénk és komolyan az első évadtól kicsit meg is ijedhetünk, mert aki nincs hozzászokva a túlfűtött jelenetekhez, annak ez elsőre picit sok lesz. Annyi téma van, hogy átgondolni is sok, nem hogy leírni, de azért megpróbálkozom, de kezdjük a karakterekkel:
A főszereplő Hannah, a kedvenc és a leggyűlöltebb karakter számomra egyszerre. Annyira hasonlítok rá, hogy komolyan gyűlölöm, minden undorító, szerencsétlen, idegesítő nyomorult szokását, mert, hogy van belőle bőven, és többségüket magaménak tudhatom – sajnos. Lusta, elhízott, önsajnáltató, elképesztően önző, amit jó sokszor a fejéhez is vágnak jogosan, és mindemellett büszke a semmire. De arra nagyon. Ebből kifolyólag igazi kihívás vele élni és elviselni őt, de ettől függetlenül igenis szeretik mind a barátnője mind a pasija Adam (Adam Driver). Mivel hogy nem csak rossz tulajdonságai vannak ám. A maga módján nagyon kreatív, szellemes, jó a humora, érzelmes és azért lehet számítani rá, jó barát. Szereti és tiszteli a szüleit, párja mellett pedig igencsak kitartó, elfogadja Adam-et úgy, ahogy van és őszintén tud örülni a sikerének.
Adam, az igazi kakukktojás. Egyszerre őrült, gusztustalanul perverz, miközben ha lenyugszik, olyan gondolatai vannak, hogy azokat a nagy fi megirigyelnék, a második évad végére egészen kikupálódik, és jó pár fura szokását el is hagyja, megkomolyodik. Persze a dühkitörései, ordibálásai és bődületesen ocsmány káromkodásai megmaradnak, de hát Adam már csak ilyen.
Marnie, Hannah legjobb barátnője és lakótársa kész talány. Először nagyon szimpatikus, okos, értelmes lány, aztán rondán fogalmazva kicsit elkurvul, mikor rájön, hogy nem tudja visszaszerezni élete szerelmét, akit amúgy ő hagyott el. Igazi útkereső, van, az agyában valami körvonal mihez akar kezdeni, mégsem elég kitartó ahhoz, hogy küzdjön érte eleinte. Aztán rájön mi az ő nagy álma és végül látjuk küzdeni, és ettől nagyon inspiráló egyéniséggé válik.
A leglazább, és legszívfájdítóbb szereplő mégis a gyönyörű, szabadlelkű Jessa. Drog, cigi és megmerem kockáztatni, hogy alkoholfüggő is. Az arcáról mindig az süt, hogy egy józan pillanata sincs, mint aki mindig szét lenne esve, de a legnagyobb tanulságokat mindig ő vonja le. Őszinte, sokszor bántó stílusa előhozza az emberekből az igazi valójukat, mellette minden gátlásuk eltörlődik, az igazi élet istennője, aki mindent megél.
Akit még ki kell, emeljek a szereplők közül, az Ray (Alex Karpovsky), a kis naiv Shoshanna pasija. Ez az ember amikor először feltűnt egy bunkó paraszt volt csupán. Aztán rájöttem, hogy ő mindenki ferde tükre, lelkiismerete a sorozatban. Mindenkinek olyan szinten megmondja a magáét, egy pillanat késlekedés vagy félelem nélkül, mert ő nem foglalkozik vele, hogy aztán mit gondolnak majd róla, ő csak megmondja, mert megteheti. Olyan brutálisan őszintén és józanul látja a dolgokat, hogy az félelmetes. A legszebb viszont az, amikor önmaga tükre lesz és magába fordul, önismeret ötös!
A kiváló elgondolkodtató, szeretnivaló karaktereken túl, akikbe vagy beleszeretünk, vagy magunkra ismerünk bennünk, a történet is tökéletes. Néha nem értjük, hogy egy egy pillanatnak mi a lényege, de aztán később visszaköszön, és akkor nagyot tud ütni. A monológok és a párbeszédek zseniálisan vannak megírva, olyan szívhez szóló mondatokat hallunk néha, hogy egyszerre sírunk és nevetünk, olyan életigazságokkal találkozhatunk, amik a bibliában sincsenek, mert mit tudhat az? A Girls igazán az életről szól. A győzelemről, sikerről, veszteségekről, szétesésről, újrakezdésről, bánatról, szerelméről, megcsalásról, életről és halálról, mert ez az élet! És igen a stílus nagyon csajos, sok minden a lányok szemszögből van bemutatva, de esküszöm a fiúknak is látnia kéne, mert nagy tanulság! A romantikus jelenetek pedig valóban azok. Főleg Hannah és Adam között zajlanak és komolyan százas zsepi alap csomag ehhez a sorozathoz, és ezekhez a jelenetkehez. Mondjuk nem feltétlenül a szerelmes részeken sírtam. Amikor magamra ismertem Hannah-ban, és rájöttem mennyire gusztustalan dolgokat művel néha, komolyan magamba szálltam, és erre kiváló ez a sorozat, mert elindít az önmegismerés útján, és aki elég erős, az végig is halad rajta!
Pár szó a színészgárdáról. Aki jobban ismer, annak egyből leesik, hogy Adam Driver neve juttatott el ehhez a sorozathoz és nem bántam meg, mert nem mindig őt kerestem benne, habár, amikor ő volt a középpontban, az mindig megérintette piciny lelkemet – mert vagy elképesztően megragadó volt, amit csinált, vagy hihetetlenül, morbidszerűen új. Minden percét imádtam. Még „azokat” is. Lena Dunham, aki a sorozatot írta, és rendezte valamit ő alakítja Hannah-t , valami fenomenálisát alkotott és tett le az asztalra. Bebizonyította, hogy nem kell nagy költségvetés egy feledhetetlen mű megalkotásához, jó színészek, és jó történet kell szerethető karakterekkel. Mondjuk, a harmadik évadra nagyon érezhető volt, hogy szereti magát mutogatni, túl sokszor látjuk pucéran, ami kissé zavaró, főleg, mivel nem egy jó alakú teremtés. Alex Karpovsky, mint Ray, akiről már regéltem, kiemelendő még. Mivel csodás monológokat kapott a szájába, nem volt nehéz dolga, de ő még tovább tudta fokozni ezt. A székhez kötözött, és belém fojtotta a levegőt. Konkrétan emlékszem egy monológjára, amikor egész végig nem vettem levegőt és csak az után lélegeztem fel, hogy befejezte. Lehengerlő munka! Egy szó, mint száz, nincs panaszom senkire, a kisebb nagyobb cameok pedig feldobják és színesítik a szálakat.
Összegezve. A Girls egy tökéletes önismereti tréning. Segít megtanulni hogyan szeressük magunkat, miközben nem esünk át a ló túloldalára, megtanít értékelni dolgokat, felkészít és segít átvészelni a veszteségeinket. A fél órás részeket pedig könnyen kipörgeti az ember, aztán sírhatunk még egy kicsit, míg kijön az ötödik évad! Csak győzzük kivárni!
Szerző
- Korábbi szerkesztő
