A tavalyi év folyamán találkoztam először ennek a filmnek a trailerével és bár részben kiakasztott, a másik fél ellenben üvöltött azért, hogy megnézzem ezt a zombi apokalipszissel tarkított Mad Max-et , ami a Wyrmwood: Road of the Dead névre hallgat. Hát, a film megnézése után is vegyes érzelmeim lettek – de kezdjünk mindent az elejéről.
A film főhőse Barry (Jay Gallagher) a film legelején elmondta, hogy korábban mi történt vele: élte mindennapi életét feleségével és lányával, amikor is testvérétől Brooke-tól (Bianca Bradey) riasztó híreket kap. Egy új vírus szedi áldozatait, és ők is veszélyben vannak. Az első támadás után azonnal kocsiba pattan a család, ám nem húzzák sokáig anélkül, hogy elkapnák az amúgy levegőben terjedő kórt, így Barry végül – mint immunis – egyedül találja magát, majd újabb arcokkal kiegészülve indul el testvéréhez, aki meg egy őrült doktor (Berynn Schwerdt) kezei közé került.
A Wyrmwood csak meglepni tudott engem – hol jó, hol rossz értelemben –, de meglepett. Az első a levegőben terjedő vírus ötlete volt, amibe nagyon rendesen bele lehetne kötni (abban a tekintetben, hogy az nem mindenkire hat), de az immunitással kapcsolatos kérdést egy egyszerű, ám huszáros vágással megoldották. A gázt pöfékelő zombikon mindkét szemöldököm a csillagos égig húztam, aztán valahogy mégis találtam benne némi értelemet – végül is a metán is egy hajtógáz.
Aztán az őrült doki kártya kijátszása sem volt rossz ötlet, ellenben a megvalósítás már túlontúl is rosszul sült el. Jó, nem egy Dr. Logan szintű tagot vártam el a stábtól, de ennél a hibbantnál még a Rec 2 papja is hitelesebb. De ilyen téren a többi szereplővel nem volt különösebb probléma: Barry jó, Brooke is eléggé hozza a formáját, bár a kezdőjelenetekben túlontúl is profin kezelte a zombitémát. Barry segítőtársai sem vészesek, csak sajna nem szerepelnek annyit a vásznon, hogy legyen időnk megszeretni őket.
A film vége – ami amúgy a legérdekesebb az egész alkotásban – pedig valamennyire, de nem egészen merít a 2008-as Holtak Napjából, abban a tekintetben, hogy a zombiknak itt is van egy központi irányítójuk –de, hogy ki az és miképpen, azt itt most nem lövöm le.
A zombikért és alapvetően a film kivitelezéséért jár a pipa, hiszen nagyon kevés pénzből azért kihozni egy ilyen színvonalasabb darabot ritkaságszámba megy, főleg úgy, hogy a stáb sem veterán alakokból áll – itt elég csak a rendezőszékben ülő Kiah Roache-Turner nevét megemlítenem, aki 2008-ban került az éterbe és ez a film a legnagyobb munkája, egyben első komolyabb rendezése.
Aki szereti az érdekes, de annyira nem felkapott zombi horrorokat, annak tudom ajánlani a Wyrmwood-ot: mert újítani (még ha ez nem is mindig jött be), és alapvetően nem okozott csalódást.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.