Egy jó horrorhoz olykor nem kell sok, csak egy remek alapötlet, pár jó színész, és az ijesztgetéshez mesterien értő rendező. És ha ez mind megvan, akkor a nézők végre igazi, minőségi filmet nézhetnek a műfajon belül. Nos, A szellemhajó pontosan ilyen film, remek színészgárdával, erős storyval, és egy még erősebb csavarral.
1962-ben az Antonia Graza nevű olasz óceánjáró hajó eltűnik, fedélzetén több száz utassal. A hajó negyven év alatt nem került elő, mígnem egy kanadai meteorológus meg nem pillantja, és nem bérel fel egy csapatot a hajó bevontatására – hiszen ami a nemzetközi vizekről kerül bevontatásra, az mind a megtalálóé. Az Arctic Warrior kapitánya, Sean Murphy (Gabriel Byrne) és válogatott legénysége már rutinos a hajómentésben, de ekkora fogás még egyiküknek sem akadt a horgára. Azonban az Antonia Graza szörnyű titkokat őriz, a jeleket pedig csak Maureen (Julianna Margulies) veszi észre, aki folyamatosan úgy érzi, mintha valaki figyelne. Talán maga a hajó az, vagy a képzelet játéka ez egy ódon és oszló hajó nyikorgó fogaskerekeiből?
Steve Beck remek munkát végzett, mint rendező. A film egy percig sem unalmas, a történetszál fokozatosan bomlik ki, sehol egy elsiettet pillanat vagy egy elhamarkodott bevágás. Szépen, komótosan haladunk, miközben a hajó szellemisége egyre inkább rátelepedik a nézőre. A szellemhajó pontosan azt teszi, amit egy jó horrornak kell: az alapvető félelmeinkre támaszkodva játszik az érzékeinkkel, hogy aztán kíméletlenül az arcunkba csapja az igazságot – mindezt metsző pontossággal.
A casting első osztályú: bár a nagy húzónév Gabriel Byrne, mégsem ő az igazi főszereplője a történetnek, hanem a mesterien ügyes Julianna Margulies – ha bárkinek kétsége is lett volna a hölgy színészi teljesítményét illetően, az a film alatt el fog oszlani. Margulies ügyesen alakítja a komoly és kemény nőt, akit egyre jobban hatalmába kerít a hajó rejtélye és a szörnyű látomások sokasága, mígnem összerakja magában a képet.
Ma már ismert, nagy nevek is akadnak a stáblistán, akik ebben a filmben még igazi „kishalak”: Karl Urban, Isaiah Washington, és az ekkor még gyerekszínész, Emily Browning. A szellemhajó tehát azon ritka filmek egyike, ahol minden egyben van, a film élvezetes, a rémület kézzelfogható, a színészek ügyesek, a történet pedig hátborzongató – pont úgy egyensúlyoz a valóság és misztikum között, ahogy kell. A film egy hatalmas csavarral ér véget, ami merész, pimasz, és nem hagy kétséget afelől, hogy mit is láttunk korábban.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
