Anno elindítottam egy zombifilmeket szidó kis négyrészes cikksorozatot, aminek negyedik, egyben záró része most kerül terítékre egyrészt azért, mert jó ideig nem találtam meg a filmet, miután az egy nézés után lelépett, másrészről meg a négy közül még ez a leginnovatívabb és élvezhetőbb a Zone of the Dead mellett – ami azért is nagy szó, mert az Asylum stúdió gyermeke ez a jószág.
Nos, mint minden rendes zombi apokalipszist el kell kezdeni egy ismeretlen és gyorsan terjedő vírussal, ami rövid időn belül rengeteg hullát és még több feltámadt hullát eredményez, így rövidesen a kormányok összeomlanak és minden ember magára marad e kietlen élőholtaktól hemzsegő világban. Központi szereplőink egy szőke ciklon Ramona (Taryn Manning), a mikrofon sérós Billy (Eddie Steeples), valamint még jó pár új arc, élükön a veterán túlélővel, Henry-vel (Ving Rhames). Az összeverődött kis csapat olyan információk birtokába jutott, hogy van még egy sziget, ahova nem jutott el a fertőzés, és az ott lévők hetente egyszer, egy megadott helyre segíséget küldenek, hogy elszállíthassák az odaérkező túlélőket. Az idő és a csapat is vészesen fogy, a zombik meg már szinte karnyújtásnyira vannak.
Kezdem a jó dolgokkal: a legtöbb zombihorrorban, őszintén szólva már inkább szurkolok a csoszogó Jacko imitátoroknak, mintsem az élő, lélegző egyedeknek, de itt a szereplők többsége igenis képes szerethető megmozdulásokra. A film egyik érzelmi csúcspontja a fiatal ( ismételjük együtt mantraként, hogy most nem érdekel a spoiler) Julian (Johnny Pacar) halála és visszatérése, ami miatt nekem is egy kissé hullámozni kezdett a szemem előtt a képernyő – és ilyet én még nem tapasztaltam egy Asylum filmtől.
Második jó dolog az, hogy nem csak emberi zombik vannak. Az állatzombik ötletét már a Z Nationban is csak dicsérni tudtam (a megvalósításuk már más lapra vonatkozik). Itt mondjuk csak kutyát meg egy tigrist kapunk, mint az élőholt fauna képviselői, de ez így is sokkal több, mint azt a legtöbb másik zombi horrorban tapasztalhatunk. Nem értem a rendezők ezen álláspontját: ha amúgy is annyi betegséget meg vírust át képes venni az állat az embertől, akkor pont a zombikórságot nem?
Végül az utolsó jónak betudható dolog az a vég: én nem szoktam szeretni a nyálas, mindenki (vagy nem mindenki) boldog lezárásokat, de itt, ha csak egy kicsit is, de megtudták szellőztetni azt, hogy az emberiség tud, ha akar és felhoztak egy nagyon jó dolgot – egy információ szerint akiket elvisznek a szigeten egy hétig elkülönítve tartanak, ezzel kizárva a fertőzés lehetőségét. Pipa.
Most azonban jön a pofonofon: a szereplők jók és kellő mennyiségben hullanak is – és kik mások, mint a legszimpatikusabbak –, de én még így is kissé vérszegénynek gondoltam a filmet. Az iskolás jelenetnél nagyon berágtam mert olyan nincs, hogy feltérképezik szinte az egészet és semmit nem találnak, aztán egyszer csak a semmiből előugrik egy horda. És bár az ember zombik maszkírozása tűrhető (az olykor villogó szemet leszámítva), az állati lények kinézete inkább röhejes, semmint félelmet kelltő.
És még egy külön érdekesség: lehet csak nekem tűnt fel, de a film első jelentében, amikor Ramona, Billy meg harmadik társuk járkálnak a házak között, azok az épületek engem kísértetiesen emlékeztetnek a Gonosz Ébredése egy jelenetében látott díszletre.
Nem jó, de nem is rossz film a Zombie Apocalypse. Vannak benne értékelhető és falra kényszerítő dolgok, de nagy összességben egyszer megéri megnézni.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
