Az ötödik szezon az utolsó, amire még a sorozat eredeti, klasszikus hangulata jellemző – hiszen a hatodik évadtól kezdve kezdenek elszivárogni az eredeti gyakornokok, miközben nagy mennyiségben jönnek be új karakterek –, és ennek megfelelően az alkotók mindent meg is tettek, hogy emlékezetes szezont hozzanak össze.
A szezon alaphangulatát megadandó, az első rész rögtön egy rossz hírrel nyit: az országos szintű felmérés alapján a Grace Klinika nemhogy nincs a legjobb három intézet közt, hanem a szégyenletes tizenkettedik helyre szorul, ráadásul a traumaközpont is elveszíti egyes szintű besorolását, ami kevesebb pácienst jelent. Ennek nyomán Webber főnök mindent megtesz, hogy javítson helyzetükön: ha úgy alakul, betegeket „lop” más kórházaktól, menthetetlen eseteket vállal be, és új főnököt vesz fel a sürgősségi élére az iraki veterán, Dr. Owen Hunt (Kevin McKidd) személyében.
Hunt kifejezetten komplikált karakter: a gyógyításhoz sokkal radikálisabb, sokkal naturalistább – esetenként brutálisabb – módszerekkel áll hozzá, mint társai, ami kezdetekben sok súrlódáshoz vezet. Ám a kemény, megingathatatlan külső mögött komoly problémák rejtőznek: Hunt PTSD-ben szenved, ami erősen rányomja bélyegét magánéletére. Bár a kezdetektől próbál kapcsolatot létesíteni Cristinával – a kémia első közös jelenetüktől jelen van –, ezt hol érzelmi korlátai, hol PTSD-s rohamai akadályozzák meg.
Owenen kívül egy másik karakterrel is bővül a szakorvosok sora: az újonc Arizona Robbins (Jessica Capshaw), a görkoris edzőcsukában grasszáló, csupa mosoly gyereksebész, aki állandó vidámságával próbálja ellensúlyozni a gyerekgyógyászat lehangolóságát. Arizona a kezdetektől fogva leszbikusként van bemutatva, és egyértelmű, hogy Callie esetleges párjának hozták be. A két nő össze is jön Erica Hahn távozása után, bár kapcsolatuk nem zökkenőmentes. Arizona először elutasítja Callie-t, mivel úgy érzi, a nő még csak most próbálgatja újonnan felfedezett, nők iránti vonzódását, amikor pedig végül mégis kapcsolatba kezdenek, az okozza a problémát, hogy Callie apja gyakorlatilag kitagadja a nőt annak leszbikus kapcsolata miatt.
Ami az eredeti gyakornokokat illeti, Derek és Meredith kapcsolata bár továbbra sem zökkenőmentes, szépen fejlődik. Ugyan történik köztük némi súrlódás egy halálraítélt gyilkos kezelésének ügyében, amikor azonban Derek anyja a városba érkezik, a nő arra buzdítja fiát, hogy kérje meg Meredith kezét. A lánykérés azonban elnapolásra kerül, amikor Derek hibát vét egy terhes nő kezelésében, ezzel az asszony halálát okozva. Ennek nyomán önbizalma megroppan, és egy időre felhagy az orvoslással.
Mindeközben az új gyakornokokat sem kell félteni: miután Cristina beosztottjai úgy érzik, hogy a nő nem tanítja őket eléggé, egymáson kezdenek el gyakorolni – öltések, centrális véna bekötése, epidurális érzéstelenítés, ilyesmik. A helyzet azonban eldurvul, mikor megérkezik Meredith egyetemi legjobb barátnője, Sadie Harris (Melissa George), aki azzal a remek ötlettel áll elő, hogy gyakorlásként vegyék ki az ő vakbelét – ami aztán majdnem belehal.
Mark morális válságba kerül: miután Derek figyelmezteti, hogy nehogy kikezdjen a „kis Grey”-jel – vagyis Lexie-vel –, Mark azon kapja magát, hogy őszintén beleszeret a lányba. Egy ideig próbálja tartani magát – Callie-vel még önsegítő csoportot is indítanak –, ám amikor Lexie kínálkozik fel neki, megadja magát, és kapcsolatot kezd a lánnyal, ami persze azzal jár, hogy titkolóznia kell legjobb barátja előtt – ami nem kevés humoros helyzetet idéz elő.
Azonban az évad legemlékezetesebb, és számomra legmegosztóbb szála Izzie-é: még közel a szezon elejéhez a lány előtt hirtelen megjelenik halott szerelme, Denny. Bár először nem egészen tiszta, hogy egy szellemmel vagy egy hallucinációval van-e dolgunk. Bár persze alapból az utóbbi a valószínűbb, már csak a sorozat témája miatt is, azonban azt azért ne felejtsük el, hogy Meredith is megjárta a Purgatóriumot. De visszatérve Izzie-re, idővel kiderül, hogy Denny azért jelent meg, hogy figyelmeztesse arra, hogy súlyos beteg. A lány ezt sokáig nem osztja meg barátaival, hanem egyedül, gyakornokai segítségével próbál rájönni, mi is lehet a baja, végső diagnózisa pedig lesújtó: bőrrák számos áttéttel, többek közt az agyában is, ami a hallucinációit okozza.
Bár eléggé vegyes érzéseim vannak ezzel az utóbbi szállal kapcsolatban – főleg a Denny-hallucináció miatt –, azt még én is aláírom, hogy nagyon szépen oldották meg a dolgot az írók, főleg azt illetően, hogyan reagál erre az egészre Alex. Sőt, összességében az egész szezon kifejezetten jó, sok drámai, emlékezetes pillanattal, amiket szépen ellensúlyoznak a humoros és boldog események – a lezárás meg természetesen megfelelően szemét.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.