A múltkori Annie Hall után azt hittem, hogy nem fogok egyhamar egy másik régi klasszikust mozivásznon látni, ám tegnap ez az állításom megdőlt – ugyanis a Corvin mozi leporolta ezt a már kicsit sem mai csirkét, a Gyalog Galoppot, aminek nem egy jelenete a mai napig meghatározó humor forrás. Nem, a nyúl az!
A film cselekményét – bár reméltem, hogy nem kell részletesebben bemutatnom – főleg az újabb generáció miatt muszáj egy jó kövér bekezdést írnom róla. Történetünk szerint Arthur, ki Britannia király (ehhez képest nem sokan ismerik fel) először is összegyűjti hős lovagjait, majd egy égi sugallat hatására útnak indulnak megkeresni a kelyhek kelyhét, a Szent Grált. Az út veszélyekkel teli, és bár sokan elvesznek útközben – főként egy nagyon is agresszív nyúl miatt – Arthur király eléri célját. Vagy mégsem?
Először is: aki egy kis könnyed lovagregényes kis habcsókra gondolt, amikor először szembetalálkozott a filmmel, az jó mélyre temesse el magában ezt az ötletet, ugyanis a Gyalog Galopp sok minden, de nem romantikus – leszámítva egy várnyi, férfira kiéhezett nőt – hanem egy színtiszta paródia, ami egyszerre űz gúnyt az elképzelt középkori népségről és szokásokból, de ezzel egy időben a saját korát is kifricskázza. Előbbire jó például a boszorkányégetéses jelenet, ahol egy lovag magas eszmefuttatással magyarázza el a csürhének, hogy kiről lehet eldönteni, hogy boszorkány. Utóbbira meg az Arthur és egy pár eléggé szocialista vonalon mozgó paraszt párbeszéde az egyetemes példa. És ez még csak kettő jelenet a sok közül.
Hiszen ennek a filmnek minden egyes jelenetsora egy kész kincs, és itt most nem csak a nyúlra, a feketelovagra vagy az antióchiai szent kézigránátra gondolok. Mindennek kell a felvezetés, és azok a jelenetek is nagyrészt olyanok, amin az ember a hasát fogja, vagy ha azt nem is, akkor is diszkréten nevet. Igen, a mai napig kissé nehéz megérteni az angol humort.
Ahhoz képest, hogy milyen kevés pénzből készült a film, a jelmezek szépek, az effektek bár eléggé gagyik, de ötletesek – különös tekintettel a rajzolt részekre – és a hát gregorian zenét (aminek a szövegéről a mai napig nem tudom, hogy van-e valami jelentése) meg csak imádni lehet. Mondjuk az Ideglelés óta tudjuk, hogy nem a büdzséje alapján ítéljük meg a filmeket – kiakadni lehet rajta, ítélkezni nem.
Az idősebb generáció, meg azok, akik hajlandóak még tartalmasabb filmeket is nézni, azok ismerik és szeretik a Gyalog Galoppot és jogosan, akinek meg még nem volt hozzá szerencséje, az nyugodtan keressen utána.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback