Így jár az, aki nem figyel oda rendesen, hogy mikor indulnak újra az újévben a sorozatok – napokkal lemarad.
Amy egy konferencián vesz részt, így Sheldon hétvégéje felszabadul – hát felveti, hogy lehet licitálni, hogy ki szórakoztassa ebben a két napban. Ez a feladat végül Rajra hárul, aki kikérte magának a teleszkóptermet, és tervei szerint a hétvégét a képernyő előtt fogja tölteni, anomáliák után kutatva – és ez persze tökéletesen megfelel Sheldonnak. Bernie és Howard egyre közelebb kerül ahhoz, hogy átépítsék a házukat, ezért Stuart bejelenti, hogy elköltözik – aminek Howard és Bernie először örül, ám utána rádöbbennek, hogy hiányzik nekik Stuart. Penny képtelen bejutni egy pszichiáterhez, aki nem hajlandó gyógyszerügynököket fogadni, ezért hát kitalálja, hogy páciensként odaküldi Leonardöt, hogy férje kvázi kikövezze neki az orvos rendelőjébe vezető utat.
Kicsit furcsa érzés volt néznem ezt a részt – néztem, néztem, jól elszórakoztam rajta, nevetgéltem a vicceken, de valahogy mégis hiányzott valami, és elég sokáig nem is jöttem rá, hogy mi. De aztán rádöbbentem: a konfliktus.
Nem volt semmi probléma, semmi fordulat, hanem egyszerű, szimpla életképek. Sheldonék nézik a teleszkóp képeit, felfedeznek egy aszteroidát, aztán eldöntik, hogy a barátnőikről nevezik el – nincs semmi összezörrenés, semmi vita, semmi jóindulatból származó összezörrenés. Stuart kiköltözik, Howard és Bernie először bizonytalan, de boldog, utána meg hiányzik nekik. Számítottam valami csavarra, mint hogy például kiderül, hogy Stuart egy nyomortelepre költözik, Howardék meg visszahozzák, de semmi ilyesmi nem történt. Stuart egyszerűen csak… kiköltözött. Jó, mondjuk az utolsó jelenet kicsit creepy volt.
Aztán ott volt Leonardék szála, aminek eredetileg a központi sztorinak kellett volna lennie a részben, ám ennek sem volt semmi súlya. A srácok kitalálják, hogy bejuttatják Leonardöt, ami sikerül is. Aztán Leonard nem kerül bajba, amiért hátsó szándékkal ment oda, sőt, jóba lesz a dokival, és még Pennyt is bejuttatja. Megint, semmi súrlódás – még abból sem lett konfliktus, mikor, hála a dokinak, Leonard hirtelen magabiztos lett. A pszichiáter Pennyvel való beszélgetése pedig szimplán értelmetlen és megalapozatlan – most ezzel akarják bevezetni Penny és Leonard kapcsolatának bukását?
Mindezzel együtt nem azt mondom, hogy egy kifejezetten rossz résszel lenne dolgunk. Voltak jó poénok – a srácok reakciója arra, hogy Leonardnek mentális problémái lennének, Stuart Howie-ék hálószobájában, Howard reakciója Stuart távozására, stb. –, amik ráadásul még csak nem is a humor-skála sötét végéről származnak. A humor tehát jó volt, igazából a sztorik sem voltak karakteridegenek, csak hát… Nem volt súlya az egésznek.
Kíváncsi leszek, hogy mivel készülnek az alkotók a jövő hétre – az IMDb-n még nincs szinopszis –, de remélem, hogy történetvezetésben jobbak lesznek. Végül is csak valami épkézláb konfliktus hiányzik.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
