Még anno egy beszélgetés kapcsán felmerült az a kérdés, hogy melyik az az anime, ami hasonló színvonalat képvisel, mint a tegnap kitárgyalt anime, de mégis könnyebb végignézni. Mondjuk , erre nekem a válaszom a TG lett volna, de egy jobb ötletet kaptam helyette: a Bakumatsu Rock bár hasonló agymenés, mint a Binan Koukou, de fényévekkel élvezhetőbb sorozat, több okból is.
Lássuk a történetet: mint az a neve is sugallja, a Bakumatsu időszakban játszódik a történet, de itt valamiért mondhatni mai színvonalú a technika (már ami a zenét illeti), és a morcona shinsengumis harcosaink is egyben popidolok. Egy ilyen világban tengeti életét egy hatalmas gitárral megáldott srác, Ryoma Samakoto, akinek minden álma, hogy rock bandája legyen. Ez sikerül is, hiszen viszonylag rövid időn belül csatlakozik hozzá Kogoro Katsura és Shinsaku Takasugi, kik eltűnt mesterüket keresve érkeztek a városba.
Banda van, de a hírnévhez és elismertséghez vezető út, hosszú és rögös, főleg ha nagyon erős riválisokkal állnak szembe: a Shinsengumi énekesei (Okita, Hijikata) sem könnyítik meg a helyzetüket, főleg azután, hogy kiderül az újonnan jött srácok rendelkeznek az ún. Peace Soullal, ami – hát eléggé hosszas amíg kifejteném, szóval ez most maradjon titok – és innentől kezdve indul meg a hacacáré, körítve egy félszemű rosszarcúval, valamint a fiatal Tokugawa sógunnal.
Mint azt látni és érezni lehet, a történet nem ver eposzi magasságokat, és annyira nem is tűnik érdekesnek több látásra sem, én meg az Uta no Prince-sama második évada óta különösen is fújok az a zenés animékre – de sok hasonlóval szemben a Bakumatso Rocknak volt két megmentő kvalitása.
Az egyik természetesen a szereplők: Ryoma egy abszolút alap shounen főhős, de mégis nagyon szerethető ahogy a rockról és a világ zenével való megtöltéséről beszél két pizzazabálás között. Okitának megint meglátjuk a darkosabb oldalát, csak itt most nem szadista (Gintama), hanem csak egy szimpla szemét. A fiatal Tokugawa Yoshinobura először azt hittem, hogy lány (ami szinkronját ismerve nem lenne meglepő), és az külön tetszett, hogy nem csak egy sima báb, hanem ő is rendelkezik képességekkel, amik a zenével kapcsolatosak.
A főszereplők jók, és a mellékszereplők is, bár nem sok térrel rendelkeznek a történet menetében, képesek olykor váratlan és meglepő dolgokra – de én ezeknek csak örülni tudtam. Másik nagy megmentő dolga a Bakumatsu Rock-nak, az a zene. Bár az openinggel nem vagyok száz százalékban elégedett, az animében felcsendülő dallamok nagyon jóra sikeredtek és egyszerűen csak jó őket hallgatni.
És bár én itt eddig csak jót mondtam erről a sorozatról, azt is el kell ismernem, hogy egy átlagos középtől semmiképpen sem jobb. Nem vágyott nagyra, nem is kapott sokat, de talán ez mentette meg attól, hogy káoszba torkolljon az egész.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
