„ Nyugodtan sírj drágám, vagy nevess, ahogy neked jó!”
Judd Altman (Jason Bateman) jelene úgy omlik össze, akár egy kártyavár. Kiderül, hogy szeretett felesége, Quinn (Abigail Spencer) már egy éve csalja a főnökével, majd pár napra rá az édesapja halálhíre küldi a padlóra. Hazatérve apja temetésére, újra összeáll a család. Három testvére és édesanyja szembesül azzal a ténnyel, hogy apjuk utolsó kívánsága az volt, hogy hét napon keresztül ismét legyenek egy fedél alatt, és közösen gyászolják meg, hogy így talán ismét közelebb kerüljenek egymáshoz. Mindenki beleegyezik a kötelező, egy hétig tartó együttlétbe, de folyamatosan felszínre kerülnek az újabb bonyodalmak. Minden testvér hordoz magával valami titkot, sőt még az édesanya is tartogat meglepetéseket. A kérdés már csak az, hogy egy hét alatt, hogyan sikerül feldolgozni apjuk elvesztését, és a mérhetetlen sok családi drámát.
Bajban vagyok ezzel a filmmel, mert egyszerre tetszett, és volt valahol nagyon idegesítő is. Rengeteg szálon futnak a történések, mert a négy testvér életéből, alapból annyi dolog derül, ki, hogy csak egyikük életével is meg lehetne tölteni egy teljes filmet, vagy sorozatot, nem hogy négyükével. A tetejére még jön az anyjuk, sőt a szomszédot is belekeverték, szóval nem könnyű. Nagyon tartalmas és szövevényes történet. Amikor pedig elgondolkoztam azon, hogy miért kellett ennyi mellékszál, ami átszövi a fő szálat rájöttem, hogy az élet maga is ilyen. Főleg a nagycsaládban, annyi, szinte követhetetlen történés zajlik, hogy a családtagok is belekeverednek. Szóval egyszerre érzem nagyon jogosnak ezt a sok összekuszálódott dolgot, és egyszerre érzem azt, hogy egy kis átrendezéssel talán követhetőbbre sikerült volna a cselekmény.
Ettől függetlenül az egész nagyon szórakoztató, még ha minden nagyon tragikusnak kellene lennie. Ahogy elkezdik kezelni az apa halálát, voltaképp úgy nézett ki, akár egy paródia, hogy hogyan is viselkedik egy Amerikai család gyász alatt. Először kicsit fel is háborodtam, hogy miért kell ennyire komikusra venni a dolgot, miért kell ilyen sok már-már értelmetlen kínos, vagy vicces jelenettel feltölteni a játékidőt, de ez nem időhúzás. Ha jobban belegondolunk az emberek természetes viselkedésébe, talán már magunkon is megtapasztalhattuk, hogy a legszomorúbb és legtragikusabb történést némi humorral próbáljuk ellensúlyozni, próbálunk mosolyt magunkra erőltetni, vagy néha nem is kell, egyszerűen valahogy abban az időszakban sokkal humorosabbnak tűnhet minden, annak érdekében, hogy a szomorúság elfedve maradjon. Ez az érzés szűrődött át a film jó része alatt, hogy a családtagok, azért nem foglalkoznak szervesen a gyásszal, mert végül is van sok más gond, ami kitölti az életüket, illetve, olyan erős masszív a gyász érzése, hogy egyiküknek sem törik el nagyon sokáig a mécses, mindenki mosolyog, röhög, és ez elsőre hihetetlen furcsa volt. De rájöttem, hogy én is ilyen voltam, és amikor ezt a párhuzamot megtaláltam magam és a film közt már nagyon is tetszett. Az érzelmeiket és a felgyülemlett feszültséget pedig sok kiabálással és verekedéssel – inkább birkózással – vezetik le és esküszöm jót tesz nekik. Nem annyira, hogy durván megsérüljenek, de kiadják, őszintén ami nyomja a lelküket és ettől az őszinteségtől nagyon jó volt amit láttam.
A karakterek annak ellenére, hogy életük csak bizonyos, nagyvonalú részleteiket ismerhetjük meg, nagyon szerethetőek. Mivel csak egy-egy problémát emelnek ki az életükből, mint a gyermekvállalás nehézségei, találkozás a régi szerelemmel, üzleti gondok, megcsalás, útkeresés stb, így könnyen megtalálhatjuk azt a karaktert, akire a leginkább azonosulni fogunk, vagy ezek alapján, vagy csak egy egyszerű életérzés, érzelem miatt.
Judd az a tipikus pasi, aki nem mer kockáztatni, nem szereti a bonyodalmakat, az számára a legjobb, ha, minden a maga medrében halad, nem kell szembesülni a gondokkal. Ebből adódik a házasságának válsága, és eleinte az is nehezére esik, hogy testvérként is helyt álljon, de végül sikerül neki, és amikor szembenéz a problémáival sikerül rendbe szednie széthullóban lévő életét, és még a kockáztatást is bevállalja.
Paul (Corey Stoll) a legidősebb fiú a tipikus amerikai férj, aki próbál mindennek és mindenkinek megfelelni. Feleségével a gyermekáldáson dolgoznak, ám már jó pár éve nem járnak sikerrel, ezért nagyon sok fezsültség adódik a felesége és közte. Édesapja halála pedig csak hab a tortán, ugyanis a családi üzletet is irányítania kell mostantól.
Wendy (Tina Fey) az egyetlen leány, két gyermekes anyukaként igazán belevaló csaj, összeszedett, határozott és tettre kész, ám amikor haza kell mennie, találkozik régi szerelmével, a szomszéd fiúval, ami okoz nála egy kis kilengést, pláne, hogy a férjével sincsen minden rendben, és a gyermekeivel is foglalkoznia kell. Wendy lehengerlő nővér, minden testvérét nagyon szereti, s próbálja ápolgatni kis lelküket.
A kedvencem a kisöccs Philip (Adam Driver), aki hát nincs rá szebb szó, egy igazi seggfej. A család úgymond fekete báránya, füvezett, sőt árulta is azt, rengeteg balhéja volt, és ami mozog, azt neki fel kell próbálnia. ( Ha értitek, mire gondolok) Ettől függetlenül nem rossz ember. Nagyon gyerek, nagyon sokat kell tanulnia, és látszik, hogy keresi a helyét. Családját nagyon szereti, úgy tűnt különösen nővéréhez áll közel, és érződött rajta, hogy igényli bátyjai szeretetét, meg úgy mindenki másét is. Jelenlegi párja Tracy (Connie Britton) a volt terapeutája úgy tűnik tartós kapcsolatnak ígérkezik, még Philip is azt állítja, hogy beleszeretett, de aki nem bír, magával az nem bír.
Az anya, Hillary (Jane Fonda), nagyon különleges. Elsőnek nem pont úgy hatott, mint egy minta anya, vagy feleség, de később kibontakozik mennyire is szereti a gyermekeit, és mennyire fontos neki a család, és hogy újra összehozza őket, ami sikerül is neki. Újra élvezheti a nyüzsgést a családi házban, újra élvezheti gyerekei társaságát, amit már réges rég nem tehetett meg ilyen szinteken. Fura mód a gyász mellett épp emiatt, de kivirul. Rettentően élvezi a törődést, amit kap, a figyelmet és a szeretetet, még ha rengeteg balhéval is van körítve.
A színészek lehengerlőek, de nincs egy kiemelkedő sem, hozzák az ebbe a filmbe illő szintet. Jól felvették a szerepüket, bár néha azt éreztem ők sem értenek pontosan mindent, és pontosan ettől élet szagú, hiszen egy ekkora családi kálváriában, nem érthető mindig minden részlet.
A cselekmény lezárása nekem először kicsit hiányos, mert nem tudjuk meg mi lesz velük a jövőben, de végül is nem is kell tudnunk, hiszen ez csak egy kis egyszerű betekintés volt egy amerikai család történetébe, akiket a tragédiák hoznak újra össze
Szerző
- Korábbi szerkesztő
