Valamiért a haladó lista teli van habkönnyű szerelmes történetekkel, ilyen a most következő mű is.
Yoshioka Futaba alsó középiskolában ki nem állhatta a fiúkat, azonban volt egy számára kedves srác, Tanaka-kun, aki láthatóan ugyanúgy érzett, mint a félénk, visszahúzódó lány. A szép középiskolás éveknek azonban vége szakad, amikor Tanaka elköltözik, Futaba pedig zárkózottabb lesz, mint valaha. Azért viszont, hogy be tudjon illeszkedni osztálytársai közé, úgy tesz, mintha ugyan olyan jellemű lány, mint „barátnői.” A helyzet azonban megváltozik, amikor ugyan abba az iskolában, ismét találkozik Kou-val, vagyis Tanaka- kunnal, aki az óta borzalmasan megváltozott. Kissé cinikus magának való, néha igazán lekezelő fiú lett, aki sokszor piszkálja Futaba-t és elsőre nem is tetszik a lánynak, az új Tanaka-kun, aki a sok megpróbáltatás miatt lett olyan, amilyen. Ám a lány elhatározza, hogy visszaszerzi régi szerelmét —még ha ezért az ő, sőt saját falait is le kell rombolnia.
Azért tartozik a letehetetlen művek közé, mert nagyon jól használja a múlt érzéseit, amit sokszor felnagyít az ember, hogy szebbnek tűnjön, de azt hiszem, a két főszereplő esetében ez valóban nagyon szép emlékeknek számítanak. Kellemes tempóban halad előre a sorozat, nem unalmas, minden része tartalmas, szórakoztató és sokszor szívszaggató, és tanulságos is.
Futaba karakterével könnyen lehet azonosulni. A kirekesztett lány, akit körülbelül csak azért nem szeretnek a körülötte lévők, mert létezik, hamar a szívünkbe zárjuk, és amikor látjuk, milyen praktikákkal akar népszerű maradni, már-már magunkat látjuk benne. Hiszen szinte mindenki megbirkózott már ezzel, hogy tudja az ember, hogy magát kellene adnia, de sokszor mégsem sikerül, mert fontosabb —hogy az emberek mit gondolnak rólunk. Kou megjelenése viszont leszakítja a lány álarcát és lassan olyanná válik, mint aki rég volt, annak érdekében, hogy a fiúval is ugyan ezt tegye meg.
Kou pedig igazi rejtély. Eleinte a nézőnek sem szimpatikus, azaz átalakulás, amin keresztül megy. Cinikus, gúnyolódó megjegyzéseit nem étjük, nem tudjuk hova tenni, ám amikor megmerjük a múltját, már minden világossá válik. Tudom, nem mindig nyújt megfelelő kifogást, hogy a múltunk miatt gonoszkodunk a jelenben, pedig sokszor ere fogjuk a jelenben élt sérelmeinket, de Kou múltja épp elég tragikus ahhoz, hogy megértsük, miért viselkedik úgy ahogy. A végén pedig meg is tudjuk szeretni és szurkolunk, hogy ismét szeretni tudja Futaba-t.
Hogy őszinte legyek a két főszereplőn kívül nem nagyon maradt meg más karakter, de ezen kívül nem tudok más rosszat felróni neki. Bár híresen útálom az elcsépelt, iskolás szinten ragadt sorozatokat, az Ao Haru Ride tartalmaz annyi mélységet és megfogó, életből merített elemet, hogy kis szívembe zárjam. A rajzolás és a zene is nagyon magával ragadó, a karakterek pedig nagyon természetesek, hétköznapiak, ami segíti az azonosulást.
Ismét egy igazán könnyen emészthető darabról van szó. Laza kikapcsolódásnak tökéletes.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
