Mint a Harry Potter – csak egyetemistákkal, Amerikában, némiképp sötétebben, és több mentális problémával.
Quentin Coldwater (Jason Ralph) visszahúzódó, zárkózott fiatalember, aki depressziója ellenére éppen most készül mesterszakon folytatni a tanulmányait. Életének központi motívuma azonban nem ez, hanem a Fillory and Further című, Narniára hajazó fantasy sorozat, ami átsegítette őt a gimnáziumon barátjával, Juliával (Stella Maeve). Egy nap Quentin és Julia éppen felvételi interjúra tart a Yale Egyetemre, azonban bizonyos furcsa események folyamán a Brakebills Egyetemen kötnek ki, Amerika egyetlen iskolájában, ahol mágiát tanítanak. Itt mindketten végigcsinálják a felvételi vizsgát, azonban az iskolába csak Quentint veszik fel – Julia emlékeit törlik, majd hazaküldik a lányt. Ő azonban nem hagyja ezt annyiban, és tesz róla, hogy emlékezzen az iskolára – igaz, hogy utána a Brakebills és a mágia utáni kutatás a mentális egészségébe kerül. Mindközben Quentin próbál beilleszkedni a Brakebillsben, és bár pár „barátra” is szert tesz, továbbra is kissé kirekesztve érzi magát, főleg mikor látomásokat kezd látni a Fillory-könyvek egyik főszereplőjéről, Jane Chatwinről (Rose Liston), aki óvatosságra inti. Nem is ok nélkül, hiszen az iskola oktatói egy bizonyos Szörnyeteg érkezésétől rettegnek.
A SyFy új sorozata hivatalosan még nem indult el – a hivatalos premier majd 25-én lesz –, de a pilot már december óta elérhető. A sztori amúgy Lev Grossman könyvtrilógiáján alapszik – ami amúgy már itthon is kapható az Agave kiadó gondozásában, és aminek első kötete magyarul A varázslók címen fut. A könyvek elméletileg kritikai ováció fogadta, de a sorozatot – legalábbis a pilotot – tekintve nekem azért vannak kétségeim.
Nem arról van szó, tényleg minőségi produkcióról van szó, ami, tévésorozathoz képest, lenyűgöző CGI-jal rendelkezik. Azonban mindemellett gyönyörűen beleesik minden szokásos hibába.
Először is ott van a tipikus pilot-kórság, hogy minden bele akarunk zsúfolni egyetlen epizódba: rengeteg a bemutatott szereplők, akik egy részét mindössze csak egyszer nevezik nevén, ezért nagyon nehéz őket megjegyezni. Aztán a sztorit is annyira előre kell vinni, hogy bemutassák a lényeget, így viszont nagyjából semmi tér nem marad arra, hogy felépítsék magát a világot és az iskolát, emiatt meg olyan érzése lesz a nézőnek, mintha éppen csak a felszínt kapargatná. Meg aztán ott van az a fránya hatásvadászat – avagy mindenképpen be kell mutatni, ahogy két, amúgy nem túl fontos szereplő, két egymással váltott mondat után szexszel, egy másik, női karaktert pedig mindenképpen melltartóra kell vetkőztetni.
A karakterek kicsit mintha el lennének határolva egymástól – értem én, hogy erre részben Quentinn miatt van szükség, aki egyszerre nézőponti karakter és kvázi depressziós (bár a dékán (Rick Worthy) szerint nem az, csak eddig nem találta a helyét), tehát érthető, hogy elhúzódik tőlük. Másfelől viszont kicsit zavaró volt számomra, hogy minden karakterek közti kapcsolat igencsak felszínesnek tűnt, még Quentinn és Julia barátsága is. A mentális problémákat pedig megértem, mert fontos ezeket a dolgokat bemutatni (meg aztán csak az a komoly irodalom, ahol valaki szenved), ugyanakkor viszont egészében kicsit nyomasztónak találtan. Például az epizód elején van egy jelenet Quentinn, Julia, és Julia barátja, James (Michael Cassidy) közt, mikor is a két előbbi egymás mellett fekve beszélget az ágyban, mire az utóbbi „édeshármas!”-t kiáltva rájuk ugrik – na, ebben az egy, pici jelenetben olyan élet volt, amit jól eset nézni, és amit hiányoltam az epizód többi részéből.
De mindezen negatívumok ellenére azért élveztem a pilotot – érdekes történetet ígér, jó sok kérdést tesz fel, viszont nem sokat válaszol meg, és egy ponton még az is felmerült bennem, hogy az egész varázsvilág Quentinn gyógyszer-keltette elméjének mellékterméke lehet (utána olvasva a könyveknek valószínűleg nem, de attól még érdekes szituáció lenne). Jó sok mindent ki lehet hozni a Brakebillsből és Filloryból, és kíváncsi leszek (lehet), hogy az alkotók mihez fognak kezdeni a lehetőségekkel.
Bár összességében a The Magicians nem nyűgözött le, azért felvetett pár olyan dolgot, amit érdekesnek találtam. Emellett pedig igencsak színvonalas, jól összerakott sorozattal állunk szemben, úgyhogy végeredményben le a kalappal a SyFy előtt.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
