Jó estét kívánok, kedves olvasók! Ma egy igazán különleges, és igazán rémisztő hangvételű kis sorozat van terítéken, a Mesék a kriptából. Mivel a kriptaőr szabadságra ment, így én fogom átvenni a szerepét, erre a röpke kis időre, amíg elolvassák a cikket.
Nem a legújabb sorozat (1989), és sajnos nem is ért meg olyan sok résszámot, de szerintem nincsen olyan horrorfan, akinek be kéne nagyon mutatnom a változatos, olykor drasztikus és minden kétséget kizáróan bizarr hangvételű epizódokból álló, késő esti kis nyalánkságot, amit kedvenc krétapofánk kommentárjai fűszereznek még izgalmasabbá.
Őszintén szólva, annyiban megvan nehezítve a dolgom ezzel a sorozattal, hogy nem részt, mert akkor több mindent lehetne írni róluk, de így most összefoglalóban igencsak meg kell szorítanom azt a bizonyos gyeplőt a kommentek között. Hiszen az epizódok, amik alkotják ezt a sorozatot, kivétel nélkül töménytelen fekete humorral és iróniával rendelkeznek mifelénk – a nézők felé –, azért ezen adagoknak a mennyisége is tömörsége azért részenként változik.
Vannak a misztikusabb töltetűek, amikor maga a túlvilág szúr ki az éppen rezidens főhőssel (Amíg a halál el nem választ), persze vannak azok, amik a szimpla emberi sötét oldalt veszik alapul (Komplett kollekció), és vannak azok a kis gyöngyszemek a több gyöngyszem között, amik ezeket vegyítik (Szerelmem jöjj, sújts le rám). Érdekes módon egy-két városi legendát is fel lehet fedezni az epizódok között (Télapó itt van) – de ezek a kis információ morzsák csak még jobban növelik a kíváncsiságot.
Kinézetét tekintve valósággal ordít róla, hogy mű és ezt nem is akarja elfedni: a különféle lények jelmezei, a sminkek, de még a helyszínek olyan szinten tükrözik a „stúdióból ki sem mozdult” hangulatot, hogy az csak na –, de mégsem tudunk rá haragudni, hiszen pont az a célja, hogy ezt lássuk, és nevessünk egy nagyot rajta. Mert akármilyen véres gyilkolászós jelenet van ebben a sorozatban azon nem lehet megijedni, ellenben a rekeszizmunknak garantált tréninget ad.
De persze kép nem lehet hang nélkül, így külön taps és rózsaözön jár nemcsak a hazai szinkronosoknak, hanem az eredeti színészgárdának is, hiszen ők letették azt az alapot, amire a magyar hangok tudtak építeni – és ebben bizony toronymagasan Verebély Iván vezet, mint a Kriptaőr örök hangja. Valamint arról a tényről sem feledkezhetünk meg, hogy nem kevés hírességet láthattunk viszont vagy műsorvezetőnk vendégeként, vagy akár szereplőként is egy-egy rész erejéig (Pl: Kirk Douglas).
Én csak ajánlani tudom mindenkinek a Mesék Kriptából-t egy kellemes kis hétvégi horrorkomédia maratonra. Érdekes, szellemes és bár nem mindig képes meglepetést okozni, a mai napig kevesen mertek vele ringbe szállni a legjobb címért ebben a műfajban.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback