Cathy mostanában vidám hangulatú és a legtöbb esetben komoly lélektani mondanivalóval rendelkező animékkel bombázta a népet (Pl: Usagi Drop), és ebből én sem maradhatok ki – az más kérdés, hogy az Un-Go névre keresztelt sorozat kicsit sem vidám hangvételű, de azok, amiket kimond és tesz, eléggé figyelemfelkeltőek.
Egy terrortámadásokkal/ háborúval sújtott Japán tárul a szemünk elé, ami évekkel a rombolások után sem tudott teljesen helyrejönni. Főhősünk a „balfék nyomozó” címmel megáldott, ennek ellenére zseniális emberismerő és helyzetfelismerő Yuuki Shinjuuro, valamint az ő állandó társa, az alakváltó Inga válogatott és több nézésre is bonyolult gyilkossági ügyekben nyomoznak. A duót folyton árgus szemekkel figyeli – meg néha ügyeket varr a nyakukba – az egyik legbefolyásosabb ember, Kaishou Rinrokunak a lánya, Rie. Az események pedig felgyorsulnak, amikor valaki (vagy inkább valakik) Shinjuuroék nyomában vannak, közülük is kiemelkedően veszélyes egyvalaki – Ingához hasonlóan természetfeletti lény, Bettenno.
Az Un-Go, hasonlóan az ilyen típusú sorozatokhoz azt bizonygatja, hogy az igazságnak nem csak arca van, és olykor több réteg alá van elrejtve, mint az arany – ehhez képest a háttérben maradó, igazán lényeges dolgokról csak minimális információkat kapunk: Shinjuuro és Inga szövetségéről, a nagy harcok előzményeiről, vagy akár Kaishou úr szokatlanul nagy befolyásáról. Mint lapok egy könyvből, úgy hullnak le elénk az információ morzsák, de mindig csak annyi, amennyit az alkotó jónak gondolt, és ez így is van rendjén.
Szereplők terén ellenben már eléggé vegyes a felhozatal: Shinjuuro és Inga remek páros, és a férfiban lévő hatalomellenségességet (főleg Kaishou irányába) is a múltja miatt meglehet érteni. Inga is hol aranyos, hol szemét, de mindenképpen figyelemfelkeltő személyiség – az erejéről nem is beszélve. Rie hosszútávon kissé idegesítő, de még így is ő képviseli az emberség hangját sokszor, apja meg tipikusan az a személyiség, aki jót akar és jót is tesz – csak a módszereit nem válogatja meg. Tölteléknek meg ott van a rendőrnő Izumi, aki megpróbál kemény lenni, de FMA-s névrokonával ellentétben, neki csak a szája nagy.
Eddig minden szép és tejszínhabos, ám ez csak a felszín: előttünk van néhány karakter és a megoldásra váró gyilkosságok, de a háttérben meg folyton előjön az ingatag nemzetközi konfliktusok, a kis emberek befolyásolhatósága, valamint a kötelezően tönkretett életek – és ebből a keserű szájízből még Inga meg Bettenno misztikumot rejtő alakjai sem képesek elvenni. Minden emberi erkölcsöt (de még inkább gyarlóságokat) vág a képünkbe a sorozat, így nem érezzük olyan távolinak tőlünk a benne tapasztalt dolgokat.
És akkor még essen pár szó gyorsan a technikai dolgokról: a pálcika alkattal operáló emberek általában a CLAMP fémjelei, de a Bones remekül kitett ezúttal is magáért. A zenék gyönyörűek (külön kiemelném a második részt ebben a tekintetben) és a szinkron sem lehetne ennél jobb. A világkép ábrázolásáért is jár a taps – egyszerre szemlélhetjük a felső tízezer fényűzését és a nyomorban tengődők kísérleteit a túlélésre. És ami ehhez a topichoz kapcsolódóan egy érdekes észrevétel, hogy az Un-Go-ban még a hajléktalanoknak is szó szerint létszükséglet az internet valamint a telekommunikáció, és ez meg is van adva nekik.
Nagyon elgondolkodtató ez a sorozat: egyszerre tárja elénk azt amik mi, emberek lenni szeretnénk, amik valójában vagyunk, és az utat is részben megmutatja ahhoz, hogy hogyan vagyunk képesek egy jobb irányba terelni magunkat – csak az igazságot kell meglátni a sötétben.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback