A második – huszonhét epizódos, extra hosszú – szezon az, amikor igazán magára talál a sorozat: az évadot számos fontos, nagyobb ív, új karakterek, morális problémák és érdekes esetek jellemzik.
Kicsit nehéz lenne a szezonról bevezetés-szintjén beszélni, már csak a sok főbb karakter miatt is, ezért inkább nézzük végig egyenként, kire milyen történetívek jellemzőek az évadban.
Meredith (Ellen Pompeo) szála pontosan ott folytatódik, ahol az első évad végén félbemaradt: megjelenik Derek (Patrick Dempsey) felesége, a szülész-nőgyógyász és újszülött-sebész Addison Montgomery (Kate Walsh) – aki ráadásul a kórházban kezd dolgozni –, nehéz helyzetbe hozva a nőt. Ugyanis bár Derek és Addison tulajdonképpen szétmentek – miután Addison megcsalta férjét annak legjobb barátjával –, Meredith hirtelen a mocskos szerető szerepében találja magát, amit természetesen a kórház dolgozói is folyamatosan felemlegetnek neki. Ez a kényelmetlen szituáció, valamint az, hogy még mindig szerelmes Derekbe, több nem túl okos döntésbe hajszolja: lefekszik George-dzsal (T. R. Knight), mélyen megbántva barátját, számos egyéjszakás kalandba keveredik, szüzességi fogadalmat tesz, örökbe fogad egy kutyát, majd pedig az évad végén furcsa szerelmi háromszögbe bonyolódik kutyájának orvosával (Chris O’Donell) és Derekkel. Amúgy azt szeretném megjegyezni, hogy az a kis háromszög külön tetszett – ugyanis egy ponton Meredith azzal állította szembe a két férfit, hogy oké, ha mindketten őt akarják, akkor küzdjenek meg érte, mindketten udvaroljanak neki, vegyék le a lábáról, ő pedig majd ez alapján választ. Csakhogy, mint ahogy az lenni szokott, a végén a két pasi nem Meredith-ért kezd küzdeni, hanem egymással viaskodik, ott téve keresztbe egymásnak, ahol csak tudnak.
Ám Meredith problémái nem érnek véget zűrös szerelmi életével – Alzheimerben szenvedő édesanyját (Kate Burton) beutalják a kórházba, aminek nyomán minden munkatársa megtudja, mi lett a nagy Ellis Greyjel, ismételten nehéz helyzetbe sodorva Meredith-t.
Cristina (Sandra Oh) eközben a saját magánéletével bajlódik: teherbe esik Burke-től (Isaiah Washington), a gyereket azonban nem akarja, ám még mielőtt ezt közölhetné a férfival, kapcsolatuk megromlik és szakítanak. Ám mikor kiderül, hogy terhessége méhen kívüli, és sürgős operációra van szüksége, a szög mégiscsak kibújik a zsákból, aminek nyomán Cristinának és Prestonnak újra kell értelmezni a kapcsolatukat – ami végül oda vezet, hogy össze is költöznek. Amúgy már itt látszik, hogy Cristina karaktere mennyire is tragikus, és hogy mennyire szeretik őt kínozni az írók – ő az az egész sorozatban, aki a legstabilabb kapcsolatokkal rendelkezik (a tíz évad alatt, amiben szerepelt, mindössze két pasija volt), ám szintén ő az, aki teljes mértékben alkalmatlan az ilyen kapcsolatokra. Mivel számára munkája az első, a férfiak az életében mindig háttérbe szorulnak, az elkötelezettség megrémíti, a gyerekvállalást pedig egyenesen elutasítja, ami végül mindig a kapcsolatainak bebukásához vezet, ezzel nem csak őt sebezve meg, hanem azokat a férfiakat is, akik odaadóan szeretik.
Ahogy újranéztem az évadokat, akkor döbbentem csak rá, mennyire elhivatott is volt Burke Cristinát illetően, és hogy mennyire felemás is volt a kapcsolatuk – Burke gyakorlatilag mindent ezüsttálcán tolt a nő elé, kiszolgálta a rigolyáit, amikor pedig Cristina erre valami apró viszonzással szolgált, azt hálásan fogadta. Emiatt sajnálom is egy kicsit Burke-öt – bármennyire is lelkesen vetette bele magát ebbe a kapcsolatba, nyerni nem nyert vele semmit, viszont rengeteget veszített.
A szezonban Izzyről (Katherine Heigl) nem csak azt tudjuk meg, hogy tinédzserkorában szült, gyerekét örökbe adta, és végül így is sikerült elvégeznie az orvosit, hanem túlérzékeny jellemébe is mélyebb bepillantást nyerünk, ami, természetesen, őt is bajba sodorja. Az évad egyik felében Alexszel (Justin Chambers) próbál kapcsolatot kialakítani, bízva abba, hogy segíteni tud a férfinak, ám az, miután képtelen megbirkózni a saját problémáival, és túl büszke ahhoz, hogy segítséget kérjen, folyamatosan megbántja. Ám az Alexszel való kapcsolatánál talán még fontosabb Izzy életében az őt Denny Duquette-hez (Jeffrey Dean Morgan) kötő szálak. Denny egy szívsebészeti páciens, aki szívtranszplantra szorul, és emiatt kénytelen hosszan a kórházban maradni, ami alatt Izzyvel egymásba szeretnek. Ez a kapcsolat pedig olyan lépésekre készteti Izzyt, amivel a nő nem csak karrierjét veszélyezteti, hanem közvetetten több kollégájának is árt.
Kisebb szálak még az évadban például Bailey terhessége – Chandra Wilson valóban harmadik gyermekét várta a forgatás alatt –, ami miatt kénytelen visszautasítani egy nívós ösztöndíjat, a főnök (James Pickens Jr.) agytumora, valamint Webber unokahúgának (Tessa Thompson) betegsége – a tizenhét éves lányt évekkel korábban petefészekrákkal diagnosztizálták, ami most visszatért, alapjaiban rengetve meg az egész családot. Ám ezeknél még fontosabbak az új szereplők, akikből a készítők rögtön hármat is bemutattak a szezonban.
Az első ezek közül természetesen Addison Montgomery, a kifinomult és határozott újszülött-sebész, aki igencsak megfűszerezi Derek és Meredith románcát. Nagyon érdekes volt, ahogy az írók bántak ezzel a szerelmi háromszöggel, már csak azért is, mert a néző, Meredith-szel szimpatizálva, gyűlölni akarta Addisont, azonban erre nem volt képes, hiszen a nő hibáival együtt is egy lebilincselő, szórakoztató karakter. És így állhatott elő az a vicces helyzet, hogy az eredeti tervek szerint Addison mindössze csak pár epizód erejéig lett volna jelen, azonban a nézők annyira megkedvelték, hogy a karakter végül két évadon keresztül maradt a Grace Klinikán, utána pedig saját spin-off sorozatot kapott.
A másik fontos új szereplő Callie Torres (Sara Ramirez), a belevaló és vidám természetű ortopéd rezidens, akit először George lehetséges párjaként mutattak be. Callie igencsak szabadelvű, és nem is éppen egy visszahúzódó jellem, amivel a kezdetekben többször is kiakasztja Meredith-éket, jól elszórakoztatva a nézőt. A harmadik új szereplő ebben a szezon még csak vendégként, egyetlen részben jelenik meg, de nem tagadom, én már akkor beleszerettem: Mark Sloanról (Eric Dane) van szó, a nőcsábász plasztikai sebészről, Derek legjobb barátjáról – aki összefeküdt Addisonnal, tönkretéve a nő és Derek házasságát. A pasi belépője igencsak hatásos – és humoros –, azonban már ebben a röpke megjelenésében is látszik, hogy a pasi nem olyan sekélyes, mint elsőre tűnik.
A Grace Klinika második évada az, amivel igazán elstartolt a sorozat – amit mi sem mutat jobban, hogy hetente több mint húsz millióan nézték. Itt teljesedhettek ki csak igazán a karakterek, működött a kicsit groteszk humor, volt dráma, anélkül hogy az nyomasztóvá vált volna, és az esetek is érdekesen voltak. Igen, volt idő, amikor még tényleg, igazán jó volt ez a széria.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.