A TNT 2011-ben egy nagyon merész és egyedi hangulatú sorozatot indított útjára, az Éghasadás egyszerre volt sci-fi, akció, és poszt-apokaliptikus mű, azonban a sorozat évadról-évadra vesztett minőségéből (ehhez az is hozzájárult, hogy a showrunnerek folyton váltogatták egymást), míg végül meglendült a csatorna kaszája, és az ötödik évad lett a széria utolsó darabja. A legszörnyűbb ebben pedig az, hogy hálás voltam ezért a kaszáért.
Tom Mason (Noah Wyle), és lánya, az ember-idegen hibrid Lexi (Scarlett Byrne) egy űrhajóval sikeresen felrobbantotta a földet megszálló faj, az esfeni energiaközpontját a Holdon. Tom csoda folytán épségben visszajutott, azonban lánya nem. A csapata kissé ugyan kétkedve, mégis tárt karokkal várta őt, ahogy felesége, Anne (Moon Bloodgood), és három fia, illetve legjobb barátja, a katonai vezető Weaver ezredes (Will Patton). Az idegenek meginogtak, így az emberiség talán reménykedhet abban, hogy az évekig tartó háborúskodás után végre lerázza a rabigát.
Tom azonban furcsa mód tért vissza, és látomások kínozzák volt feleségéről, amik minduntalan előrejelzik a tragédiákat, sőt, azt is megmutatják, hogy a végső harcra Washingtonban kerülhet sor. De előbb a csapatnak el kell oda jutnia, ellenséges területen, illetve megszerveznie a többi túlélővel az összehangolt támadást, miközben nagy veszteségekkel kell szembenéznie.
A sorozat már a negyedik évadban kifújt, de reménykedtem, hogy az utolsó évadra összeszedik magukat az alkotók és egy brutál erős lezárást kapunk, nos, nem így lett. Az ötödik évad egy koncepció nélküli, csupa filler epizódból álló, összefüggéstelen családi dráma, ahol semmi izgalmas nem történik, ellenben mindenki mindenre lő, és tovább folyik a „Tom Mason egy isten”-mítosz felépítése.
A Mason család drámája már évek óta kap túl nagy hangsúlyt, ám korábban legalább illeszkedtek valamelyest a történethez, azonban idén egy teljesen felesleges szerelmi háromszöggel spékelték meg, amit persze a legélesebb pillanatban kellet megtárgyalnia a szereplőknek. Anne és Tom kapcsolata szinte megszűnt létezni, olyan keveset szerepeltek együtt a képernyőn, és ezen ritka alkalmakkor sem lehetett látni a másik iránti szeretetet, csupán két színész állt egymás mellett (a kémia pedig olyan jól működött az első két évadban).
Az örök párbaj, Tom és Pope (Colin Cunningham) között tovább fokozódott, azonban Pope karakterével elszálltak az írók és olyan dolgokat művelt, ami karakteridegen, ezáltal pedig minden hitelét elvesztette a szereplő. A korábban kőkemény Weaver ugyan az évek alatt sokat enyhült, és bőven akadt oka a szomorúságra, hiszen nála tragédiák egész sora történt, most mégis egy erőtlen és nyámnyila alakká vált, akinek döntései légből kapottak, logikátlanok és súlytalanok, illetve nem csinált mást, csak Tom Mason kívánságait teljesítette és szajkózta tovább.
A sorozat záróakkordjának szánt epizód kiszámítható és unalmas volt, ami olyan szinten gyenge volt, mintha a kilencvenes évek elején íródott volna. Ugyan magyarázatot kapunk az esfenik motivációjára, de azt kívánom bár ne kaptunk volna, mert így egy gyenge sztori kerekedett belőle, amit már tucatszor ellőttek ennél jobb formában is.
Sajnos az Éghasadás utolsó évada nem ütős lett, hanem pont ellenkezőleg, kinyírta a széria minden sava-borsát – pedig csak követni kellett volna a második évad vezérfonalát!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
