Mivel a mi kultúránkban szokásban van, hogy karácsony alkalmával megajándékozzuk egymást, és én úgy gondolom, hogy nem csak tárgyi lehet az ajándék, hanem élmény vagy épp, egy-egy jó mondat is, ezért támadt az az ötletem, hogy egy csokorba gyűjtöm kedvenc idézeteim egy részét. Olyan mondatok ezek, amelyeket filmek és könyvek adtak nekem és én nagy örömmel adom tovább őket, abban a reményben, hogy legalább olyan hasznosak lesznek az olvasóknak, mint nekem – már sok-sok év óta!
1. „A legjobbat hozod ki belőlem!” (Hetedik mennyország, 1996-2007)
Ez az a mondat, ami a Candem házaspár(ok) gyűrűjébe van vésve belül. Már annak idején is szépnek találtam, afféle romantikus gesztusnak. Kellett hozzá pár év, míg rádöbbentem ennek a mondatnak a valódi jelentőségére. Szerintem mindenki fel tud idézni legalább egy bölcsességet, ami elmondja, hogy mindenkinek van jó és rossz oldala, mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, szokásai. Egész univerzumok szólnak erről – mint például a most nagyon is aktuális Star Wars univerzum is, nagyon lecsupaszítva –, de a tudomány is igazolja az állítás helyességét. Éppen ezért nem mindegy, hogy az a férfi vagy nő, akit életünk társául választunk, mely vonásainkra erősít rá, illetve mely vonásaink erősítésére sarkall minket. Elvégre, jócskán kinettózva, az vagy, amit teszel.
2. „Credendo Vides.” avagy „Hit által látunk.” és „A hit megelőzi a csodát.” – és ezek minden sorrendű kombinációja. (Utazás Tündérszigetre, 2001)
Igaz. Még tudományosan alátámasztottan is igaz. Amint igaz az, hogy amit teszünk, azzá leszünk, úgy igaz az is, hogy amit hiszünk, azzá leszünk, mert van az a különös működése az emberi elmének, hogy azt szűri ki a felénk áradó információtengerből első sorban, amit fontosnak titulálunk, ezzel is megerősítve feltételezéseinket. Így aztán megvalósul, hogy a „Hit által látunk!”, mivel az elménk az a szorgos kis alkalmazott, aki a hitrendszerünket feltétel nélkül elfogadva szelektálja ki a számunkra fontos – hitünknek megfelelő, azt alátámasztó – elemeket, és csak mellékesen csúsznak be ellene ható elemek. S amiért „A hit megelőzi a csodát!” – az az úgynevezett önbeteljesítő jóslat, ami leginkább szelekció, akció és reakció. Vagyis a történésekből a hitünk szerint kiszelektált elemekre válaszolva cselekszünk, amelyekkel magunk is alakítjuk a történéseket, általában, tudattalanul, éppen úgy, hogy az ismételten megerősítse felállított hitrendszerünket. (Kivéve, amikor nem, de ez egy paradigmabontó más lap.) Erről is szól sok egyéb bölcs és tanulságos mese, engem ez a változat kísér gyerekkoromtól fogva, ám ami a 13 év alatt változatlan az az, hogy éppen azért, mert ennyire fontos az, hogy miben hiszünk, én még mindig…
3. „Hiszek, hiszek, hiszek a tündérekben, hiszek, hiszek!” (Pán Péter, 2003)
Butácskának tűnik így kontextusból kiragadva, ahogy butácskának tűnhet még kontextusba helyezve is, mégis nagyon szép allegóriával mutatja meg azt, hogy mire képes a hit ereje – és a közösség ereje, és mire képes, ha egy közösség hisz valamiben, mondjuk, a példa kedvéért, egy jó dologban, egy közös célban vagy eszmében. Az én emlékezetembe ez a mondat jelenettel együtt égett bele, egy gyönyörű és módfelett inspiráló jelenettel együtt. Sajnos azonban nem szeretném elspoilerezni az egyik fordulatot annak, aki netán ne ismerné a történetet, vagy épp ezt a változatot nem látta még, így minden másról mélyen hallgatok.
4. „Mit csinál a csillag? – Ragyog!” (Csillagpor, 2007)
Azon kevés könyvadaptációk egyike ez, amikor a filmet sokkal jobban szeretem a könyvnél és ennek oka a forgatókönyvírók mesteri érzéke, amivel a könyveredeti beletörődő és prózai életszemléletét kirobbanó életigenléssé változatják, a letargikus, kesernyés következtetést pedig klasszikus meséket idéző tanulsággá. Számomra ez gyúrta össze a csillagport egy vezércsillaggá az élet olykor homályos útjain. Ez ugyanis az az érzés, ami gyerekként sokszor járt át, és ami emlékeztetett arra, hogy miért nem érem be a középszerű dögunalommal, és mindig emlékeztetett arra is, hogy mit keresek, miért is kell tovább mennem, amikor valami majdnem jó. Mert a majdnem lényege a nem. És azt kell megtalálni, amitől a szív úgy ragyog, mint egy csillag. Ez a tanulság, ez a vezércsillag, nagyon jól felépített, tulajdonképp az egész történet ide vezet. A filmben ugyanis számtalanszor elhangzik ez a kérdés, és számtalan választ is kapunk rá, de csak a végső válasz az, ami katartikus. Aki nem látta, annak ajánlom, hogy még a fa alatt pótolja, azután…
5. „Lépésre lépés,
Bátorságra reménység,
Nézz szembe a vésszel,
Szíved győzni fűtsd,
Bamarre győzni fog!” (Gail Carson Levine: Bamarre hercegnői)
Így hangzik egy versszak Bamarre hőskölteményéből, a Drualtból, és a hosszú évek során számos alkalommal villant az eszembe ez a néhány emlékezetes kis sor. Ez a versike persze önmagáért beszél és számomra is azt jelenti, amit: egy nagyon jó összegzést arról, hogyan is kell(ene) haladni az élet útjain és hogyan lehetne megoldani a problémáinkat és győzni. Nem kell mást tenni, mint arra hangolni magunkat, hogy képesek vagyunk legyőzni a problémákat, azáltal, ha szembenézünk velük, bátorságot merítünk a reményből, és lépéseket teszünk ennek érdekében, akkor is, ha ez nehéz, és akkor is, ha félelmetes és akkor is, ha időnként hasra esünk. Ez azért nagyon jó és fontos, mert a Bamarre hercegnői egy ifjúsági regény, amely jóra használja hatalmát befolyásolható célcsoportja felett, és egy nagyon korrekt megküzdési alapmódszert ad át ezzel a szuggesztív kis versikével, egy – egyébként – remekül megírt, kalandos történetbe csomagolva.
Szerző
-
Szerkesztő
“Ha az elme gondolatokra éhes, legyenek éles fogai” – mondja Volys a sárkány a Bamarre hercegnőiben.
Korábbi cikkek
Film2021-12-0410 vidám film déli depresszió ellen
Akciófilm2021-08-24Lőpor turmix (2021)
Évadértékelő2021-08-08Lucifer az Újvilágban – 5. évad kritika
Dráma sorozat2021-06-10Lucifer 1. évad – évadértékelő
