A Taxi filmsorozat, valamint a Wasabi – mar, mint a mustárból már megszokhattuk azt, hogy a franciák tudnak és szeretnek is jó humorral operáló filmeket készíteni – főleg, ha azoknak a témája saját maguk, szokásaik és más sztereotípiák kifigurázásáról szól. Mai filmünk, bár nem éri el a fentebb említettek színvonalát, mégis egy üdítő jelenség a sok akció és sci-fi között. Jöjjön az Elmentek Otthonról avagy az ember sokszor olyan, mint egy nagyra nőtt lajhár.
Filmünk főhőse a három amigo Frank (Philippe Lacheau), Alex (Julien Arruti) és Sam (Tarek Boudali), valamint az első kettő barátnője. Frank szeretné megkérni szíve szottya, Sonia (Alice David) kezét, ám ezen nem könnyít az, hogy nyaralni a leendő após hotelébe mennek, akinek kicsit sem szimpatikus az újonnan hozott barát, valamint a koros nagymama Yolande (Valériane de Villeneuve) is inkább az éles szavakat, semmint a házi pogácsát tolja. A bajok akkor kezdődnek el, amikor a csapat – mínusz a két barátnő – kiegészülve a nagyival meg annak másik, kissé dili unokájával , Ernest-el (Vincent Desagnat), meg még két modellel kiegészülve egy túrára indul a dzsungelbe. Jó pár nap elteltével azonban a csapatból csak Alex selfie botját és az azon lévő kamerát találják meg, és az egész hotel egy emberként nézi a kis csapat kalandjait.
Hát az a film jó is, meg nem is. A színészi játék legfeljebb a helyzetkomikumokban volt erős, amúgy a sima párbeszédek csak Frank és Sonia között voltak inkább komolyabb hangokat megpengetők. És persze minden karakter képviselt egy kifigurázandó sztereotípiát: Alex a rejtett homoszexuális, Sam miatt (vagyis inkább a kinézete) kapta Yolandetól az arabokra vonatkozó beszólásokat, Frank a tesze-tosza – de még így is ő a legnormálisabb – Estelle (Charlotte Gabris), Alex barátnője meg már sokszor zavaró volt az eléggé alpári és oda nem illő megszólalásával.
Akire viszont egyetlen rossz szavam se lehet az hoteltulaj apa Alain, akit Christian Clavier formáz meg: első pillantásra is gyanús volt az öreg, mint egy megrögzött öko-hoteles, és azok a jelenetek amikor kiderül róla, hogy nagyon sok minden, de nem szent – azok a film fénypontjai. Ha már fénypontok: a humor mellett azért rendesen megjelenik egy társadalomkritika, aminek egy részét a szereplők eleve magukban hordoznak, más részről meg a különféle jelenetek is sok tanúbizonyságot adnak nekik – legjobb példa erre az őslakosokkal való találkozás, valamint azzal, hogy a modern ember mennyire is gyorsan teszi tönkre mind az saját, mind az ő világukat. De persze az ilyen megható jelenetek arra valók, hogy fél perccel később már megint humorba csapjon át az egész, így azért egy kicsit vesztettek tartásukból.
Jó film az Elmentek Otthonról, de úgy egészében én sokkal inkább tartom egy egyszer nézősnek, semmint egy vérbeli humorklasszisnak. Senki se hagyja ki, egyszer mindenképpen megéri megnézni – hogy másodjára is megérné-e, az már megint egy másik kérdés.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback