Hallottam már párszor, hogy a felnőttek íztelen életébe a sót a gyermek adja, itt van rá a bizonyíték!
A történet Kawachi Daikichi nagyapjának halálával indít, akinek temetésén derül ki, hogy van egy törvénytelen hat éves leánygyermeke. A temetésre összejött rokonság borzalmasan megveti, az amúgy ártatlan kislányt, és senki nem hajlandó befogadni, ugyanis az édesanyja nem ismert. Daikichi azonban nem nézi jó szemmel, hogy rokonai ennyire kitaszítják, ezért úgy dönt, saját maga lesz a kislány gyámja.
Ahogy az előző, általam bemutatott anime a Silvers Spoon , úgy ez az anime sem bővelkedik túl sok akcióval. Nagyon könnyű, nagyon egyszerű, könnyen emészthető és befogadható alkotásról van szó, ami megmelengeti bárki szívét, aki ad neki egy esélyt. Nincs túlbonyolítva semmi, egyszerűen az élet adta gondok bajok, illetve örömök és csodákból merít a sorozat.
A legnagyobb gond, amivel főhősünknek meg kell birkóznia az a gyermeknevelés összeegyeztetése a munkával. Először még a munka van az első helyen, de ahogy lassan összecsiszolódnak, mint apa és lánya, úgy válik sokkal fontosabbá a kis Rin. Kettejük kapcsolatán keresztül láthatjuk, milyen fontos a türelem, az empátia, hiszen Rin végtére is az édesapját veszítette el, és kénytelen befogadni egy új apát, akit végül is nagyon megszeret, mert Daikichi is nagyon odaadóan törődik vele.
A férfi azonban nem boldogul egyből ilyen jól, sok tanácsot kér más szülőktől, hogy hogyan is kellene mindezt csinálnia, hogyan lenne a legjobb. Sokat tanul, hogy Rinnek a lehető legtöbbet nyújtsa. És itt van az igazi lényeg. Miután összekerülnek, mindketten sokat tanulnak egymástól. Rin kislányként egyértelműen sokat, hiszen még gyerek, azonban a már felnőtt Daikichi addig szürke világlátása is megváltozik. Más szemmel lát dolgokat, elindul benne valamiféle apai, védelmező ösztön, megtapasztalja milyen másért aggódni, milyen, ha gondoskodnia kell valakiről. Ezek az egyszerű, de fontos érzelmek pedig ránk is jó hatással vannak, hiszen ezek lassú bemutatása bennünket is gondolkodásra késztetnek.
Rajzolását tekintve nagyon letisztult szép, a karakterek nagyon hétköznapiak, de bájosak. Személyes kedvencem, ahogy a környezetet ábrázolják, a házak, az utcaképek, a házbelsők, mind nagyon meghittek.
Amikor végigpörgettem sorozatot, úgy éreztem én is több lettem. Persze a cuki faktor is közre játszott bőven, de valahogy a gyermekvállalás pozitív oldalát is megláttam. Ez persze egy hosszú és ingoványos téma, de ki csak a megerősítésre vár, annak mindenképpen jót tesz, aki pedig csak habkönnyű kikapcsolódásra vágyik, annak is tökéletes választás.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback