Ha már a Horrorra Akadva kapcsán felmerült a humor egyik megkerülhetetlen alakjának, Leslie Nielsennek a neve, akkor úgy illik, hogy a következő kivesézendő film egy paródia legyen, ám mégsem a Csupasz Pisztoly – azt majd később. Előtte még jöjjön az a film, ami garantáltan elűzi az Alkonyat fanokat: a Drakula Halott és élvezi.
Filmünkben a jó öreg Leslie alakítja Drakulát, aki beleunva Erdélyi kastélyába és hölgyeibe, újonnan beszerzett kísérőjével, Renfield-el (Peter MacNicol) elköltözik Angliába, és egy ottani gazdag ember lányát szemeli ki arájának. Még az is könnyítés számára, hogy a környezete agyilag nincs nagyon messzire eleresztve, és kicsit sem esik le nekik, hogy ő vámpír, kivéve a kinézett hölgy, Mina (Amy Yasbeck) udvarlójának, Harkernek (Steven Weber), valamint az időközben a környékre meghívott Van Helsingnek (Mel Brooks).
Ami elsőre nagyon meglepett, az az, hogy egy viszonylag könnyű témájú kis paródiáról van szó, ehhez képest elég sok vér van benne – főleg vámpíröléskor. De persze Drakula is főleg a szó- és helyzetkomikumokra épít, jó példa erre Van Helsing és Drakula Moldavai nyelven folytatott szópárbaja, vagy a kiszemelt hölgy esti elrablásának nehézsége, főleg ha a dada is vele van egy szobában. Emellett persze kapunk még tipikus vámpír-poénokat (fokhagyma, tükör előtt táncolás stb.), és a kötelező napfényes hangulatot.
Színészgárda összetétele is remek az összetétel: Leslie Nielsen persze a kisujján elviszi az egész filmet, de a többi szereplő is kitett magáért: a féltő apuka egy finoman szólva is életügyileg retardált, a romantikus hódoló pont olyan, mintha most lépett volna le egy romantikus regény hasábjáról – némi humorral megtoldva persze –, de az abszolút legnagyobb arc az öreg humorgép mellett egyértelműen Mel Brooks.
Stílusát és korát tekintve persze nem egy mai, frissen sült vámpírról beszélünk, így a régiesen megoldott díszlet és effektek még többet adnak az élményhez – mármint ami a röhögést illeti. Zene nem olyan sok van benne, de a meglévők nagyon szépek, és passzolnak az adott jelenethez (pl: a keringőzene).
Aki szereti Leslie Nielsent és a humorát, annak garantáltan el fogja nyerni a tetszését ez a film – úgy meg főleg, ha az illető olyan állásponttal viszonyul a vámpírokhoz – hogy paródiába jobbak, mint a „komoly” filmművekben.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.