Amikor először találkoztam a Get Backers mangájával nem is igazán a grafika vagy a történet, esetleg a szereplők fogtak meg, hanem azok a mára már kissé megkopott, túlhasznált érzések, amik körüllengték. Az animével jól elbántak sajnos (mint megannyi másikkal), de még így a Get Backers egy érdekes, tartalmas mű.
Animénk két központ szerepelője Midou Ban, valamint Amano Ginji. Ők ketten alkotják a Get Backers nevű „céget”, akik pénzért bárkit és bármit megszereznek. Mivel, hogy shounen sorozatról van szó, így a különleges képességek sem maradhatnak el: Ginji szós szerint ura és parancsolója az elektromos áramnak – nem véletlenül Raitei a beceneve – Ban pedig a Jagan (démon szem) képességével képes másokat illúziókba zárni. Minden nagymenőségük ellenére vagy bénán végzik el a melót, és azért nem kapnak pénzt, vagy megkondul bennük az emberség harangja és elvből nem fogadják el a pénzt.
Persze a két srác mellett még vannak szépszerével hihetetlen képességekkel rendelkező személyek: a nőies kinézetű, de hál’istennek (viszonylag) férfias jellemmel megáldott Kazuki Fuuchouin, vagy az állatok ura Shido Fuyuki. Ban kivételével mind egy nagyon érdekes, és elzárt helyen nőttek fel, ahol ők maguk voltak a törvény, egészen addig, amíg Ginji ki nem vált onnan, és más életet nem kezdett. De persze a múlt elől nem lehet menekülni, és sokan revansot követelnek az egykori villámkirálytól és társától.
Hát, igen első hallásra ez a sorozat olyan, mint a Black Cat: jó, de az átlagtól annyira nem elütő történet, ugyanilyen kategóriájú szereplőgárdával. Akkor mégis mitől jobb, mint egy átlagos sorozat? Nos, animéjét tekintve semmivel, hiszen jó néhány helyen olyan szinten elfordult a manga koncepciójától, hogy én is csak pislogni tudtam, hogy ugyan jó sorozatot nézek-e? De mivel jót néztem, így kénytelen voltam végigtáncolni az egészet, közben sírni – és nagyon ritkán a röhögéstől.
Az anime szerintem siralmasra sikeredett a mangához viszonyítva: csomó karaktert kivettek, megváltoztattak, vagy egyáltalán be sem mutattak, így meg a manga ismeretében, csak a hajamat tudtam tépni. Meg, ami miatt a leginkább berágtam az az, hogy már megint előjött az az átkozott fanservice: tudom én, hogy lányoknak nagyon könnyű úgy eladni egy sorozatot, hogy a yaoi összetéveszthetetlen illata lengi körül (ha csak utalás szintjén is), de nekem már a hócipőm kivan azzal, hogy a feltétlen bizalmat és hűséget is „fiúk közti szerelemnek” titulálják. Okés, a fiúknak is ott van Hevn – kinek keblei nem ismerik a gravitáció nevű szót –, de vele is inkább csak a manga okán tudnék kötözködni.
Pedig a be nem hozott vagy megbuherált szereplők között is vannak kivételesen jók: Ott van például Paul Wan, a Banék által rendszeresen látogatott kévázó tulaja, akiról csak úgy süt, hogy jóval erősebb, mint amilyennek mutatja magát, de az animében ezt lerendezik azzal, hogy profi tolvaj volt, holott a mangában…(SPOILER). De ő még jól járt azzal, hogy egyáltalán benne van a sorozatban – amit a szó minden deifiniciójában rengeteg karakter nem mondhat el magáról.
De hogy ne csak pofonofont kapjon a Get Backers, essen szó a jó dolgairól is: a különféle harci képességek az animében is nagyon stílusosan lettek bemutatva (külön köszönet az őrült doki Kurodo Akabanéért), és persze a humor faktor is ott van a szeren – csak imádat tud járni a chibi Ginjiért.
Bajban vagyok a Get Backers-el, hiszen szeretem, akármennyire is elcseszettre (és ezzel együtt „félkészre”) sikeredett az animéje. Javaslom mindenkinek, aki belekezdene, hogy előtte jó alaposan nyálazza át a mangát, és csak utána essen neki az animének.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
