Az első két percen visítva röhögtem, a többin inkább csak a szememet forgattam.
A srácok teljesen be vannak sózva az új Star Wars filmtől, és jó nagy izgulás közepette előre meg is veszik a jegyeket az éjféli vetítésre – csakhogy ahogy közeledik a premier, Sheldon rádöbben, hogy a nyitóest egybeesik Amy születésnapjával, és mivel időközben újra összejöttek a lánnyal, illene vele töltenie a napot. Így hát Sheldon és a többi három srác is dilemma elé kerül: Leonardéknak el kell döntenie, hogy kinek adják Sheldon megmaradt jegyét, Sheldonnak pedig azt, hogy mit adjon Amynek ajándékba. Erre a két problémára pedig a két megoldás Wil Wheaton, és az lesz, hogy Sheldon lefekszik Amyvel.
Az első két perc zseniális volt, komolyan mondom: klasszikus Star Wars-os nyitány a beúszó szöveggel, utána pedig a – bár kicsit hirtelen induló – jelenet a jegyek megvételéről. Na, itt aztán hozták a formájukat a srácok, működött a sorozat korai évadaira jellemző igazi, geekes hangulat, a teljes bezsongás, az őrültködés, az imádkozó Sheldont pedig semmi sem veri. Csak ezután kezdődtek a problémáim.
Nem értem, miért nem lehetett szimplán a Star Warsra fókuszálni ebben a részben? Elég nagy dolog ez ahhoz, hogy megérdemelte volna, a srácok jellemébe is belefér, és baromi vicces is lett volna. Mint egyszer régen mikor elmentek az Indiana Jonesra, emlékeztek? Simán meg lehetett volna mindezt ismételni bezsongott srácokkal, és az elcibált, a szájukat húzó csajokkal. Működött volna. Simán működött volna.
Ehelyett bejött a magánéleti dilemma – Sheldon a mozira menjen, vagy inkább Amyvel töltse a napot? (Személyes vélemény: simán elmehetett volna a filmre, aztán tölthette volna következő napot Amyvel. Én megértettem volna. Arról nem is beszélve, hogy az éjféli vetítésről beszélünk, de mindegy.) Mit adjon neki ajándékba? Kit vigyenek el a srácok Sheldon helyett? (Persze, hogy félrenyúltak.) Meg aztán tényleg, ebből miért maradtak ki a csajok? Szóval nekem kicsit gyenge és erőltetett volt ez az egész, számos kihagyott lehetőséggel.
Persze nem azt mondom, voltak benne jó pillanatok, főleg a vége felé, mikor párhuzamot vontak a srácok moziélménye és Sheldon estéje közé, valamint az is ügyes volt, mikor a Sheldon álmában Jediként ismét feltűnő Proton Professzor az Amyvel töltött estéről kérdezte Sheldont, ő meg a filmről mesélt. De Wil egyik sora is megfontolandó: bármennyire jó, vagy bármennyire vacak is lesz az új Star Wars, az akkor is csak egy film, másnap pedig folytatódik az ember élete.
Szóval nagyon szépen indultak a dolgok, aztán jött a mélyrepülés, amiben a kiemelkedő pillanatok ellenére is csalódtam. Amondó vagyok, hogy az írók sokkal jobban tették volna, ha a magánéleti moralizálás és nagy dilemmák helyett inkább a „tiszta geek humor” utat választották volna.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.