Nem mindenki születik ezüstkanállal a szájában. Főleg nem ezen a vidéken!
Hachiken Yuugo egyetlen célja, hogy minél távolabb kerülhessen a szülői háztól, ahol a folyamatos nyomást már nem tudta elviselni. Ezt azonban egy olyan életmódban, környezetben és gondolkodásban végbevitt fordulatban gondolta kivitelezni, ami alaposan próbára teszi főhősünket. Céltalanul tengődve a nagyváros kavalkádjából a vidékre költözik, ahol az Ezonoo bentlakásos mezőgazdasági középiskolájában tejipar szakirányos megkezdi a tanulmányait. Egy olyan srác, akinek az első félévben esik le, hogy honnan jön a tojás. És itt van a Silver Spoon varázsa. Egy olyan ember szemén bemutatni ennek a vidéknek, munkának a csodáit — akinek még az is meglepő, hogy zöld a fű.
Pontosan ezért a naivitás miatt szerettem bele. Eleinte csak lestem, hogy most komolyan? Aztán rádöbbentem, hogy vidéki lévén én azért előnnyel indulok, már ami a vidéki szokásokat és ismereteket illeti. Hachiken viszont tök sötét az elején, és pár nappal később miután elkezdődik a tanév ő is elgondolkozik, hogy jó ötlet volt ide jönni, de amikor visszagondol, hogy mit hagyott ott, és bele kostól a munka gyümölcsébe, máris máshogy áll hozzá a dolgokhoz.
Nagyon egyszerű történettel mégis szórakoztató karakterekkel és nagyon humoros közeggel operál a sorozat, és bár a téma olyan egyszerű, mint a lócitrom, mégsem unjuk magunkat, főleg ha olyasvalaki les bele, mint Hachiken. Új ismereteket és érzéseket nyerhetünk. A kedvencem, amikor egy malacot nevelgetnek, utána pedig jól megeszik. Ez kissé morbidul hangzik, de hatalmas üzenet, minden növényevőnek, hogy a jószág arra van, hogy levágd és megedd, nem arra, hogy ölelgesd. Az őskorban is így volt, most is így van. Szép lett volna, ha az ősember háziállatnak fogja a kardfogú tigrist.
A másik kedvenc jelenetem a pizza készítés. Az a tipikus élmény, amikor összejön a társaság, és mindenki belead valamit, és a végeredmény frenetikus lesz. Amikor közösen megdolgoztunk valami jóért. Arról nem is beszélve, hogy a csodás rajz miatt, nem tudsz úgy megnézni egy részt, hogy ne kívánnál meg valami finom kaját. Szóval ebédre, vacsorára ideális a sorozat!
Nem csak jó üzenetek, hanem jó karaktereket is kapunk, melléjük pedig sokféle élet utat, célokat, álmokat és egy kis románcot is. A vicces jelenetek pedig a jól megírt, párbeszédekből, helyzetekből születnek, amiből akad bőven, tehát rekeszizmot bekészíteni!
Összegezve: a Silver Spoon, tanító jellege mellett nem felejt el szórakoztató is lenni, és e kettős adja a kihagyhatatlan faktort. Ajánlom mindenkinek, aki a sok akció mellett egy kis felüdülésre vágyik, vagy akinek nincs jó étvágya, egy két rész után azonnal nyúlni fog a serpenyőért, már, ha nem súlyosan állatbarát az illető…
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback